Az első osztály sajátossága, legalábbis itt nálunk a pótligában, hogy hagyománya van a totó játéknak is. 
Bár igazi tétje nincs, igazán ötletes dolognak találta a Húsos SC vezetősége is, így a mérkőzések mellett plusz izgalomnak bizonyult ez a játék is a számunkra, úgy, hogy résztvettünk benne. Jellemző, hogy a játék ritmusát sokkal inkább megtaláltuk a jövendőmondásban, tippelésben, mint a pályán, így ebből a szempontból első és reméljük nem utolsó próbálkozásunk alkalmával kisebb sikert értünk el. Az UTE FC mellett holtversenyben a legtöbb helyes tippet értük el. Szintén különlegesség, hogy nem csak a pontokban alakult ki holtverseny, a Húsos és az UTE is egyaránt 8 fordulóban tippelt a mezőny fölött, így ebből a szempontból tényleg kiemelkedünk a mezőnyből. Osztozva a lilákkal. Szívesesbben osztottuk volna el az ezüstérmüket, de ez most így alakult, ha lesz még lehetőségünk, ebbe a játékba is visszatérünk.

A tippelő bajnokság végeredménye: 

Nehéz szavakat találni arra, ami a Vágóhíd utcai sporttelepen történt az utolsó fordulóban. A sereghajtót fogadtuk, és bár már megtanultuk, hogy tuti nincs, és annak az ellenkezője sem, bizakodva vártuk azt, hogy bár az egész szezon során masszívan tartottuk az élmezőny után a bentmaradó pozíciót, legalább egy osztályozós helyet megérdemlünk a szezon produkciója után. Nos, kiderült, hogy nem. 

Azok után, hogy a mérkőzések 99%-a vízilabdameccs eredményeket hoz, az utolsó fordulóban két mérkőzés is igen gólszegényre sikeredett. A Tristram csapata megragadta az utolsó szalmaszálat, ami már lángolt a kezükben, de 1-0-ra sikerült idegenben nyerniük a B.L.Z ellen. Külön köszönet a románoknak, hogy most tesztelték a rendkívül színvonalas "bünetők kiharcolása" kártyát, mivel nekik már gyakorlatilag tét nélküli volt a találkozó. Na de nem ezen múlott a mi bentmaradásunk. 

Asperilla góljával vezetést szereztünk, az egy dolog. Az, hogy tudjuk ez nem jó omen, egy másik, de itt minden szokásos forgatókönyv borult. Nem fordított a második félidő kezdetén "váratlanul" a MaddenGates United, nem pingpongoztunk a gólokkal, hanem a Húsos masszívan végigtámadta a második félidőt. Az elő közvetítés gyakorlatilag végig pörgött, különböző hazai lehetőségeket generálva, ami itt a helyzet, ott a jó passz, ott a jó lövés, a ziccer, az anyám kínja DE ...kivédi, kipattan, lepattan, felpattan, elgurul, elcsúszik, felfordul ÉS nem gól... Nyilván nem, és gondolhatnánk, hogy nem tettünk meg mindent, de igen. Rengeteg írásban lejegyzett ziccerünk volt, Van Bomm'l sem fejelt le senkit, emberhátrányban sem voltunk, sőt a MaddenGates még azt a szívességet/figyelmetlenséget/rafinériát is elkövette, hogy a mindenki előre kártyát sem vetette be. Talán ennek köszönhető a gólszegénység ezen a mérkőzésen is egyébiránt. 

A 87. percben járunk, ezen a ponton a Húsos SC a liga élő tabelláján vidáman a 7. helyen áll, ami inkább csalódás volt a szezon korábbi állásával szemben, de így végül igazából nem lett volna rossz. Elnézve a selejtezőbe jutott csapatokat, jó eséllyel pályáztunk volna a bentmaradásra. Valamiért ezt most nem akarta a játék, és három perccel a vége előtt a MaddenGates United kiegyenlített. A végén még örülhetünk, hogy nem szoptunk ki egyébként, bár teljesen mindegy lett volna, ugyanis Habib Ababneh szerezte meg második sárgalapját, úgy hogy az egész csapatból egyetlen sárga volt, szóval logikusan neki szórták a másodikat is. A MGU kulcsfontosságú pontot szerzett magának, ehhez gratulálunk, ezzel nem az utolsó, hanem a 11. helyen zuhantak oda, ahová mi is, az ATKA-FC-t megelőzve. 

Szeretnénk fontos tanulságokat levonni, de nem nagyon sikerül. A tény, hogy a Húsos SC a következő szezont a másodosztályban kezdi. Ami amúgy továbbra is pozitív élmény, hogy hatalmas utat tettünk meg, rövid idő alatt, és idén is kiváló szezont futottunk, igazi legendákkal találkoztunk, és némelyiket sikerült is megtréfálni, a szezon adott szakában egyenrangú félként legyőzni, vagy megszorítani. Köszönjük szépen az összes falusi, jobbágy, és proletár szurkolását az egész szezonban, a néhány rendbontástól eltekintve igazán kulturáltan viselték a Húsos SC jelképeit, és képviselték azokat a falu határain kívül is. A mérkőzés után ingyen sört osztottak az összes büfében, hogy a szurkolók méltósággal leihassák magukat bánatukban. 

Röviden összegezvén a szezont nagyon fájdalmas ez a kiesés, mert azok után, hogy 3 győzelemmel kezdtük az idényt, és a vérmesebb szurkolók szemében igen komoly célok fogalmazódtak meg, gyakorlatilag az egész szezon során biztonságban érezhettük magunkat. A klubigazgató a meccs utáni interjúban elismerte, hogy amikor a Retlek Borzom ellen elúszott a biztos bentmaradó 6. pozíció, csalódott volt, de csak a kockázat miatt, amit a selejtezők miatt vállalni kell. Egyáltalán fel sem merült benne, és a szurkolók nagyrészében sem, hogy akkorát fordulhat a világ, hogy végül a 9. helyen kötünk ki, és kapásból zúgunk kifelé. Egy szemléletes ábrán látható is, hogy a végén erősítő és minket beleőző Udvardi Békások és Boszika, majd végül az FC Tristram teljes szezonos vergődése, hogy fordult egy pillanat alatt a mi poklunkká, ugyanis gyakorlatilag az egész szezon során ezek a csapatok a hátunkat nézték. Hol távolabbról, hol közelebbről. 

Végül pedig meg kell emlékeznünk újdonsült bajnokunkról, a Retlek Borzom csapatáról, akik nagyon keményen megdolgoztak ezért a címért, és minden kétséget kizáróan rá is szolgáltak arra. Illetve tudhatnak valami titkot, mert akárhogy is matekoztak a szakembereink, a kereteink alapján nem kéne, hogy 18 pont differencia legyen közöttünk a végelszámolásnál. Ez persze a többi élmenőre is igaz, de a randomgenerátornak valamerre persze billennie kell. Mégis felmerül a kérdés, mit tehet egy csapat, 110-es kerettel, úgy hogy minden nap belép a játékba aktívan, az összes csöves reklámot is elfogyasztja, és a többi. Majd rájövünk mi is a titokra, vagy nem. Vagy nincs is titok. Ez a három opció van, az viszont tény, hogy az idei bajnok a Retlek Borzom és ehhez szívből gratulál a teljes klub. Emellett az UTE-t is megilleti a gratuláció, ők is bajnoki produkciót mutattak be, tény, hogy nekik van ebben már experience, ugyhogy feltehetően ez nekik lett volna a kisebb élmény. Úgyhogy minden jó, ha a vége jó, leszámítva a Húsos SC bukását. 

A szezon végeredményével búcsúzunk: 

Mindkét csapatnak hatalmas volt a tét a mérkőzés előtt. Húsos győzelem esetén még maradt volna reális sanszunk arra, hogy tisztán bentmaradjunk az első szezonunkban a legmagasabb osztályban. A Retlek Borzom pedig életben akarta tartani a bajnoki címről dédelgetett álmait. Derék szurkolóink pedig idei utolsó idegenbeli túrájukat tehették meg, ezúttal a Retlek Borzvárba. Ha az állítanánk, hogy büdösek voltak a vendéglátóink, nem hazudnánk, viszont mi sem éppen a drága parfümökről és illatszereinkről, nameg a napi tisztálkodásról vagyunk híresek a vágóhíd dögszagú árnyékában. 

A nagy tétet mindenki érezte, harapni lehetett a levegőt az arénában. Korán hátrányba kerültünk, amit aztán az első félidőben remek helyzetkihasználással, és szép megoldásokkal meg is fordítottunk, először a svéd dömper Hemming, majd a görög félistenszármazék Szkülla jóvoltából. Rutinos játékosok már tudhatják, hogy a csapatpszihológus feltalálása óta a félidei vezetés minimum fél vereséggel ér fel, az esetünkben inkább kettővel. A mezőnyben is fölénk kerekedő borzok 4-2ig hasítottak el, amire még Habib Ababneh révén érkezett egy halovány kísérlet arra, hogy visszavegyük a kezdeményezést, az extázisban játszó Retlek megint kettővel válaszolt, a mi egy találatunkra, így a 80. percre 6-3 volt az állás. Megint a reménytelenség uralkodott el, és bár derék módon küzdöttünk és visszakapartuk magunkat a mérkőzésbe, Boogaart és Asperilla is gólt szerzett a hajrában, annyi szerencsénk már nem volt, hogy ekkora hátrányból pontot mentsünk. Bár hatalmas meccset játszottunk a bajnoki cím most már legfőbb várományosával, megérdemelt hazai győzelem született. 

Nagyon-nagyon nehéz szezonon leszünk túl, ha végre vége lesz, és egyelőre a helyzet úgy áll, hogy a legjobb esetben is osztályozón vívhatjuk ki a bentmaradást. Ez azért is rendkívül elszomorító, mert a szezon túlnyomó többségében végig bentmaradó helyen álltunk, időnként magabiztosan is, a szezon elején pedig még az élmezőny sem tűnt foghatatlannak. Ezt láthatjuk az alábbi ábrán. 

Sok nagy győzelmet arattunk nagyon jó csapatok ellen, viszont sajnos pusztulat sok pont ment el olyanok ellen, akik még jelenleg is mögöttünk vannak a tabellán. Elég csak a Boszikának adott 6 pont, de a MaddenGates és az ATKA is legyőzött minket, akik szintén mögöttünk vannak, és ott is maradnak. Az őrültek ellen egyébként még javíthatunk, muszáj is ezt tennünk, és akkor legalább lesz még 2 meccsünk bizonyítani a lentről érkezőkkel szemben, hogy helyünk van ebben a ligában, legalább még 1 szezonra. 

Két döntetlenünk óta egy hullámvasútra ült fel a Húsos SC csapata, aminek szombati állomása megint leszállóban földön csattant. Román földön ráadásul, a bajnoki címvédő sikeres revansot vett azok után, hogy hazai pályán 6-3-ra legyőztük őket. Ezúttal a fix kezdőből Irvan bácsi hiányzott eltiltás miatt, a sárgák gyűjtögetése miatt sajnos nagyon ritka, hogy a legerősebb kezdőnk tud a gyepre futni. Sartis kapott lehetőséget ismét az eredeti jobb szélső pozíciójában.

 Túl sok elemezni való a szigorú tényeket illetően nem nagyon van a mérkőzésen, a románok simán legyőztek minket. 

Pedig a mérkőzés egyáltalán nem indult botrányosan. Bár mint tudjuk vezetést szerezni itt nem mindig előny, ennek ellenére Asperilla gólja csendre intette a román tábort. Mámoros vezetésünk tartott vagy három percig, a hazaiak egyenlítettek és elkezdtek nyomást gyakorolni ránk. Ennek eredménye képpen előnybe is kerültek bő 10 perccel később. A mérkőzés döntő szakasza itt következett, ahol a mieink csalást kiáltottak. Némileg joggal, a hivatalos közvetítés az alábbi üzenettel érkezett: 

Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy szabályos gólt vettek el tőlünk, mert drága keleti szomszédaink a VAR kocsiból is csirkeólat csináltak, az ottani dolgozók pedig felültek a lelátóra. Persze azt hiszem nem nevezhető problémának, hogy a játékmotor nem operál a VAR hatalmával, így is éppen elég gyötrelmes a "fordulatokat" feldolgozni, ez a plusz fűszer lehet, hogy végzetes lenne néhány menedzser idegrendszerének, még meg nem őszült fürtjeinek és eddig falhoz nem baszott söröskriglijeik számára. Pedig 2-2-ről megint egy új meccs kezdődhetett volna, de ezt már ugye soha sem tudjuk meg. 

Egyből bekaptunk a harmadik gólt is, miután az eredményjelző a Húsos SC neve mellett még mindig csak egyet mutatott, így is mentünk a félidőre. Utolsó mentsvárunk a csapatpszihológus lehetett volna, ami sok csapatot kihúzott már a mocsárból a félidei gyógyszerezésével és beszédével, de mint tudjuk, ez a munkatárs nálunk általában teljesen alkalmatlan állapotban jelenik meg a mérkőzéseken, inkább lehangoló a depresszív viselkedése, ahogy habzó szájjal, remegő kézzel, cigarettázva motiválja a fiúkat. Sajnos. 

A játékrész kezdetén hamarosan újabb gólt kaptunk, ami igazából pontot is tett mindenre, még ha szépíteni sikerült is Van Bomm'l találatával. A hátralévő idő leginkább nyüglődés volt a számunkra, szerettünk volna már hazajönni inkább ebből a pusztulatból, és a hazai címvédő a nyomását, még további két góllal nyomatékosította. Lehetett volna ebben a meccsben is sokkal több, de ha Marinéninek pöcse lett volna, Maribácsi lett volna ugye. Szóval igaz, ami igaz, megérdemelt hazai győzelem született, a címvédő ellen igazából 2 mérkőzésen 3 szerzett pont egyáltalán nem szégyellni való. 

A szurkolóink megint Van Bomm'l Boogaartot választották a legjobbnak, leginkább góljának köszönhetően, talán ő is hibázott a legkevesebbet,  másrészt pedig kiemelkedő szériát produkál, meccsek óta nem ütött ki senkit spontán felindulásból, így továbbra is a gyepen számíthatunk rá, és nem a lelátón foglalja a helyet a derék szurkolók elől. 

Ami igazi probléma, hogy hosszú idő után először kerültünk el a biztos bentmaradó hatodik helyről, és a mezőny mögöttünk álló fele félelmetesen sűrű, így minél kevesebb ilyen reménytelen produkció kellene. Mivel már csak két mérkőzés van hátra, lehetőleg egyetlen egy sem. 

A kezdeti döcögés után a NEWCA TE azért méltó félelmetes hírnevéhez, és szép lassan felzárkóztak az élmezőny ajlára, de mindenesetre a top 6-os helyezés garantáltnak látszik a számukra. Azok után, hogy a Törőcsik stadionban fényes győzelmet arattunk ellenük, jöttek a vérbosszúra. 

Mi lettünk idén az ő Boszikájuk. Illetve ha a saját szemszögünkből nézzük, a biztos kieső Boszika elleni -bár már ezt sem lehet biztosan állítani - 6 pontot egy jóval esélyesebb NEWCA ellen szedtük össze. Ettől még ezek a vesztett pontok nagyon fájdalmasak, de térjünk rá a mai mérkőzésre. 

Rég nem látott magabiztos játékot láthatott a Vágóhíd utcai sporttelepre látogató jobbágy, megfontolt okos játékkal úgy voltunk vele, hogy jöjjön az ellenfél, ha akar. Annyira nem akart, illeve nem tudott, az első félidő gólnélküli döntetlent hozott, ami nem igazán jellemzi a ligát. Hemming és Irvan bácsi sárgákat gyűjtögetett, amire érdemes figyelni, mert a végjátékban az eltiltásoknak is nagy szerepe lehet, habár szépszámmal sorakoznak a beugrásra készen erős fiataljaink. 

Aztán még mielőtt komolyan pánikolt volna bárki is, hogy gólszegény lesz a találkozó kivételesen, a második félidőt élesebben kezdő vendég lilák vezetést szereztek. Ez azonban a lehető legjobbkor jövő figyelmeztető találat volt, mert az összességében nagyon összeszedett játékosaink egy pillanat alatt kapcsoltak, és a következő percben Habib Ababneh, két perc múlva pedig a korábbi írásban élesen kritizált szombréróbajnok szivarcsempész mexikói gólvágónk Asperilla talált meg újra azt a csizmáját, amiben gólok is vannak. A képen ő látható a gólja után, mögötte pedig a másik kulcsember. 

Itt megint fordult következett, mert annyira örvendeztünk a vezetésnek, hogy a középkezdésnél nem figyeltünk több helyen is, azonnal jött az egyenlítés, és a mérkőzésnek ez volt az a kritikus pontja, amikor hiába a mezőnyfölény és a látható könnyedség a játékunkban, könnyen bukóra is fordulhatott volna a mérleg nyelve. 

Szerencsére nem így lett, még jóval a célegyenesbe fordulás előtt, Van Bomm'l Boogaart- aki kivételesen nem volt eltilve, és tépte ki a szemét senkinek és nem vert szájon senkit ezúttal megint a szebbik arcát mutatta, és mint utóbb kiderült, győztes gólt szerzett. Szép cselekkel cikázott végig a lila védelmen, és 3-2-re alakította a végeredményt. Volt még gól a meccsben, főleg a Húsos csapatában, de tudjuk, hogy staisztikailag ilyenkor sokkal gyakoribb egy utolsó perces bekapott gól, esetleg ha igazán humoros a játék akkor kettő is. 

Tényleg itt a végjáték, minden pont számít, ezért hatalmas lépés ez a győzelem a bentmaradás irányába. Rég volt már ilyen, hogy az előttünk lévők közelebb kerültek az üldözőknél, egy esetleges B.L.Z elleni győzelem kis szerencsével a 4. helyre is rúghatna minket, persze ne szaladjunk ennyire előre. Kemény világ jön még. 

A meccs embere Boogaart lett, egyrészt mert nagyon jól játszott, másrészt talán értékeli a holland a szurkolók gesztusát, hogy azok után, hogy az utóbbi hetekben többet volt a lelátón, az öltőzőben idő előtt, előzetesben és a falusi fogdán, mint a gyepen, kitartanak mellette és kedvelik a játékát. 

Egyre kevesebb a hátralévő forduló, jelenleg úgy néz ki, hogy az előttünk álló mezőny távolodik tőlünk, a mögöttünk sorakozó viharfellegek pedig sűrűsödnek. Jelenleg 23 pontunk van a 6. helyen, mögöttünk következik a Tristram és a Cingár 22-vel, aztán az Udvardi Békások és a Boszika 20-20 ponttal meccsen belül, utóbbi már a 10. helyen. 

Az aktuális ellenfelünk a CFC 1095 HU csapata volt, aki az előző körben még Chelsea 1095 HU néven futott, viszont a készítők állítólag elkezdték írtani azokat a csapatokat, akik valódi sztárcsapatok nevét haszálták, így londoni társainknak váltani kellett némileg. Nevet változtattak, azt a kellemes szokásukat viszont nem változtatták meg, hogy minket megvernek. Szorosabb meccs jött össze, mint a hazai meccsünk volt, de pontszerzésre nem sok esélyünk volt sajnos. 

Az első féldiő körülbelül szorosnak volt mondható, hamar hátrányba kerültünk aztán masszív mezőnyjáték, a játékrész végén kaptunk még egy gólt. Ez eddig körülbelül megegyezik az előző forduló menetrendjével, sőt még az is, hogy a második félidő kezdetén bekaptuk a harmadikat is. 

Az viszont hiú ábránd volt, persze senki se hitte el, hogy ilyen forgatókönyv kétszer egymás után bejön. Mármint, hogy háromgólos hátrányból még hozzászólhatunk a pontok elosztásához. Belko a szezon második felére valamelyest elkapta a fonalat, ezzel párhuzamosan Asperilla már hosszú idő óta gólképtelen, pedig hosszú ideig a gollólövőlista élmezőnyében szerepelt.  Itt jött volna az a rész, amikor elindulunk vissza a mérkőzésbe, a CFC azonban nagyon hamar, pár perccel a gólunk után megszerezte a negyediket, innentől kezdve pedig nem nagyon maradt remény. Floyd Gilmore még megszerezte első gólját a csapatunkban, ez mindenképpen említésre méltó, beállítva a 4-2-es végeredményt, de összességében elég kiábrándító volt a helyzet. A mérkőzés ereményére és képére is vetítve az a konklúzió, hogy a CFC jobb volt, kétszer is, és ennek eredménye a számunkra kereken nulla pont az egymás elleni mérkőzéseken. 

A másodosztályból hozott lendület, és az a 9 pont, amit az első három meccsen szereztünk tart minket ott, ahol jelenleg vagyunk, a győzelmek egyre esetlegesebbek, a legutóbbi UTE elleni siker is leginkább csodaországban született meg. Komoly értekezések és fontolgatások következnek, hogy a szezon hajrára milyen felállással, taktikával és mentalitással álljunk ki, mert nagyon sokat tettünk azért, hogy meglegyen a bentmaradás, de a munka még nincs befejezve, és egyre inkább nyilvánvaló, hogy nem is csak rajtunk múlik. A csapat fennállása óta ennyire nem éreztük még, hogy nincs a kezünkben a sorsunk. 

Persze ez nem igaz, nyerni kell, sokszor, ennyire egyszerű. 

A meccs emberének a szurkolóink Dillon Phil Dunphyt szavazták meg, egyrészt remek mezőnymunkája miatt, másrészt azért, mert neki is közeleg a szerződésének lejárta, és nagy valószinűséggel a fiatalok erősödése végett nem kerül meghosszabításra. 

Evangéliummal kezdenénk a cikket,>>>spoiler alert<<<, a Húsos SC történetének egyik újabb nagy skalpját szedtük össze, hazai pályán sikerült elporolni az egyik legnagyobb múltú magyar csapatot, az UTE FC-t. Hogy mi kellett ehhez? A csapat hihetetlen elhivatottsága, a játékosok küzdenitudása, az új játékos hibátlan beilleszkedése, és az az univerzumok közötti féregjáratgenerátor, ami a meccsek szimulálását végzi. A tabella, és az egymás össze-vissza verésén alapuló prófécia alapján nem lett volna egyébként hatalmas meglepetés, ha otthon tartjuk a három pontot, a körülmények ismeretében azonban felettébb az. Kissé emlékeztetett a mérkőzés azokra az időkre, amikor a II.osztály egyik sorsdöntő rangadóján a Jázminusz csapata ellen 0-4-es hátrányból álltunk fel. Nem a sírból, az az alatti felfedetlen ércbányából. 

A lényeg röviden, hogy a Retlek Borzomot üldöző vendég újpesti alakulat a papírforma szerint kezdte a meccset. Fatmagül Gökçek várható, ám mégis hirtelen távozása után a helyére érkezett Hemming kezdett a posztján. A svédünk, mire labdába érhetett volna már hátrányban voltunk a Vágóhídon, sikeresen összehoztunk egy büntetőt a kezdés után, a 10. percre pedig már 2-0-ás előnyben voltak a vendégek. Számítottunk a kemény kihívásra, arra is, hogy hátrányba kerülünk, és azt is tudtuk, hogy a féldiőben ez nem feltétlen baj. Feltéve, ha a csapatpszihológus még nem itta le magát a csontkukacok alatti földkéregbe, a második félidő kezdetén megint várhattuk a csodát. A csoda az UTE harmadik gólja formájában érkezett, így már csak a legrészegebb, vagy a legszociopatább hazai szurkolók hihettek a győzelemben. A stadionunkban amúgy nem jellemző, csendes hangulat uralkodott, sokan el is indultak inkább a sarki vimpishez megvacsorázni, mielőtt hazamennek kannásbort vedelni. A jegyeladásból ismert durván 101,000 nézőből mindössze körülbelük 50-60 ezer láthatta azt ami ez után történik. 

Hemming mintha csak bizonyítaná akarná azt, hogy megérte azt a horror összeget, amiért Gökçek helyére hoztuk, szerzette magának egy labdát és közvetlenül az Újpest harmadik gólja után szépített. Ez még persze kevés volt az üdvözüléshez, Dunphy harciassága és remek gólpassza Szkülla Alexopoulos irányába viszont már kimondottan reményekkel kecsegtetett, amikor 2-3-mat mutatott az eredményjelzőtábla. 

Hosszasan pergett az óra ennél az állásnál, de itt már érezhető volt, hogy fölényben lehetünk, főleg mentálisan. És miután maradt ki vendég helyzet is bőven, egy labdaszerzést követően Hemming konkrétan hülyét csinált a lila védelemből egy megszerezte az egyenlítő gólt. A lelátó persze nem telt vissza teljesen, de jónéhány a körkényen garázdálkodó,  üvegeket hajigáló, és petárdázó derék szurkoló megpróbált visszajutni a stadionba, kezükben az eredmények alkalmazást szorongatva az okostelefonon, artikulálatlan hangnemben az újpesti kisebbségi állampolgárokat arra szólítva fel, hogy közösüljenek a szülő édesanyjukkal. A gondos szervezők persze válogatás nélkül vissza is engedték őket. Gyalázatos viselkedés volt ez a részükről, legyen a büntetésük az, hogy mire visszamásztak a lelátókra, nem láthatták azt a csaknem félpályás eresztést, amit Kobra Belko eresztett el, és akadt be a vendég hálóba. Boogaart eltiltása okán Belko továbbra is a középpályán kapott helyet annak ellenére, hogy visszaálltunk a 3 támadós felállásra, alighanem a mestert dícséri, mert amióta a magyar vitéz egy sorral hátrébbről támadja a kaput, szemüveg nélkül is kiválóan látja azt, és rendszeresen gólt is szerez. Vezetünk! 

0-3-ről 4-3-mas vezetés, és már csak pár perc! A generátor alapján nyilván szopó, most azonban nem jött be szerencsére, néhány UTE roham elől sikerült kitérni, és a hosszabbításban Hemming újabb remek megmozdulással tette emlékezetessé bemutatkozását. Az ítéletvégrehajtó végül nem ő, hanem Belko volt, egy tizenegyest hozott össze, az értékesítés pedig sikeres volt, így 5-3, és már nem volt az az Isten, az a játékmotor és a mocskoséletű boszorkány, aki elvegye a három pontot. 

A következmény: az UTE elől megint meglógott a Borz, bár nagyon éles a bajnoki csata. illevte, hogy mi is stabilan tartjuk az utolsó bentmaradó 6. pozíciót. A stabil itt barokkos túlzás, mert rettentő szoros mögöttünk a pálya, a CingárFC konkrétan meccsen belül van.