Lassan felfogjuk az elsőliga szokás és szabályrendszerét, tippelgetni és várakozni egy győzelemre, vagy beletörődni egy vereségbe semmi érteleme. Vártuk a győzelmet, a stadionba kilátogató csaknem 100,000 Húsos rajongó, - eltekintve a hanyagul összeilletszett betonelemek között beugrándozó varangyoktól - hazai győzelmet várt. Mindazonáltal a hangosan beszélő, a korábbi károkozásokból és vandalizmusból tanulva azzal kezdte a mérkőzés előtti beharangozót, hogy minden kedves szurkolót megkérnek, kedvezőtlen eredmény esetén se gyújtsanak fel semmit, se széket, se állatbőrt a kerítésen, se embert, mert abból mindig csak a baj van. Továbbá biztosították a nagyérdeműt arról, hogy a töpörtyű, a lángolt libakolbász, és a saslikra tűzött békacomb akkor is akciós lesz a büfékben, és a stadiont övező árudákban, ha esetleg megint lesújt ránk a csatkai szűzmária és váratlan vereségbe rongyolunk bele.

Egyre nagyobb az esély, hogy a kellős közepén leszünk a bentmaradásért vívott húsdarálónak

 Remek hír a kedves olvasónak, ezúttal minden úgy működött, ahogy a Mester elképzelte. Az első félidő nagy részében tapogazózó játék folyt, aztán a 40. percben Dunphy végre újra megtalálta gollóvő cipőjét. Bomm'l kaparta ki a gesztenyét, ő pedig ziccerben nem hibázott. Ha már választani lehet, hogy mikor kapjunk gólt, az is jól sikerült, a félidő felfújása előtt közvetlenül egyenlített az Udvardi Békások csapata, ami a jelenlegi statisztikai adatok alapján masszívan jobb szituáció, mintha előnnyel mentünk volna az összekormolt, pulykazsírtól csúszós öltözőnkbe. Így nem kapott komoly esélyt a békákat hatalmasra felfújó díler csapatpszihológus, ami minden mérkőzésbe ordenáré módon nyúl bele.  

A második félidő is csordogálással folytatódott, és utólag talán mondhatjuk, hogy a meccset lényegében eldöntő momentumok a 58 és 59. percben történtek. Először Kobra Belko dörgetett egy gólt, megint távolról - ez fontos felfedezés lehet, mert miután botrányos csatárteljesítménye után visszahoztuk honfitársunkat a középpályára, másodjára is eredményes volt zsinórban. Felmerült, hogy távollátásban szenved, és ha túl közel van a kapuhoz, nem látja azt. és  Mire rájöttek volna a kétéltűek, hogy most vízben vegyenek levegőt, vagy a szárazföldön, Fatmagül Gökçek is beköszönt, a második félidő közepén pedig a két gólos előny már úgy tűnt, amire lehet építkezni. 

Pár perc múlva a békák még próbáltak visszakapszkodni a meccsbe, 3-2 is volt az állás, de ezen a ponton érződött a csapatban az erő. Ha szép szóval nem ment, működött az erőszak, Habib Ababheh és Bomm'l Boogaart is megint kivette a részét a hentelésből is, ha kellett a játékvezetővel vívtak szópárbajt, avagy csak simán inzultálták azt. 

Egyre inkább tolták fel a védekező varangyokat is a vendégek, és ráfizettek erre, sorrendben Gökçek és Dunphy újabb gólt szerzett, ezzel dupláztak mindketten, majd Szkülla Alexopoulos alakította 6-2-re a mérkőzés állását. Itt már aránylag nyugodtak lehettünk, de csupán csak azért, hogy ne legyen túl erős a gólkülönbségünk, a vendégek a hosszabbításban a biztonság kedvéért 6-4-re felzárkóztak. 

A mérkőzés legjobbja, nagy versenyben Dunphy lett. Megérdemelte, és hajszállal lemaradva a második helyezett Gökçek is megérdemelte volna, mindketten dupláztak, bár ő már többször is birtokolta ezt a megtisztelő címet idén is. Fontosnak találtuk mindkét játékost kiemelni a mérkőzés alapján, teljestményük okán is, illetve különös tekintettel arra, hogy semmi garancia nincs rá, hogy e két játékos jövőre is erősíteni fog bennünket, élvezzük ki a játékukat, és ezeket a pillanatokat. 

Az FC Tristram csapatát nem kell bemutatni, számos bajnoki és kupagyőzelemmel büszkélkedhetnek. Mi azzal büszkélkedhetünk, hogy a Vágóhídra őket is sikerült felkergetni, hazai pályán győztünk, most idegenben pedig szereztünk egy pontot. Eddig nem hangzik rosszul. 

Ami rosszul hangzik, hogy nem csak abban hasonlít a pótliga I. osztálya az OTP Bank Ligához, hogy 12 csapat játszik, hanem konkrétan annyira sűrű a mezőny, hogy meccsenként több pozíciót lehet lifzetni a sereghajtó helyektől egészen a bentmaradókig. Mi jelenleg éppen az utolsó bentmaradó helyen kapaszkodunk a töredezett sárga körmeinkkel, de a jó belépő után most már egyre inkább érezzük a kiesés szelét, és szagát is. 

Temérdek probléma után próbáltuk a taktikát és legutóbb már a felállást is variálni, a Cingár csapat viszont az utolsó pillanatban nem kiénekelte, kitépte a karmaink közül a sajtot. Jó zsíros sajtot. 

Az első féldő finoman sem mondható, hogy rólunk szólt, sárgalapokat sikerült gyűjtögetni, meg benyelt gólokat. 0-2-vel fordultunk, ami papíron hatalmas lehetőség.

A csapatszpiszhológus ugye, azzal minden megfordul, kár hogy a miénk alkoholista.

- nyilatkozta egy bölcs hang a zajmikrofonba, amit a televízió nézői is hallottak. 

Kezdük elveszteni a hitünket talán, amikor megérkezett a segítség. Az újabb pozitív égi jel, Kaiser Reuschel hátvédünk megkapta a második sárgáját és emberhátrányba kerültünk. Két gólos hátrányban és emberhátrányban minden lehetőség adott ahhoz, hogy visszahozzuk magunkat a meccsbe. A piros után Phil Dunphy pár perccel hozta is a kötelezőt, és a szezonban negyedszer iratta fel magát az eredményjelzőtáblára. 

Annyira az algoritmus azért nem volt húsevő kedvében, hogy innen szétszúrjuk a Trist-et, mert kisvártatva 3-1-et mutatott már az említett eredményjelző a hazaikat számára, ahol egyébként feltűnt egy villámtabella is, amin már az élő eredmények szerint a Húsos SC egyenes kieső helyen, a 9. pozícióban mutatkozott. 

Azok után, hogy az iszákosabb, önbizalommal telibb szurkolóink 3 győzelem után már a csodás bajnoki kupából iható folyóborról álmodoztak, ez kifejezetten felkavaró látvány volt, még a legdeliriumosabb állapotban lévő drukkereknek is, akik egyébként szuperlatívuszokban beszéltek a Tristram Arena vendégszektoráról. 

Persze az sem ártott a hangulatnak, hogy egy kontrából két védőnk, Floyd Gilmore és Habib Ababneh robogott előre, végig a pályán, és a végére kettő az egyig kijátszott szituációból utóbbi, a turbános reményt adott a hajrára. A remény beteljesülése pedig Kobra Belko ordenáré távoli lövésével testesült meg. Egyelőre nem vonnánk le végső konklúziót abból, hogy mivel elől kevésbé volt gólerős, most más hadrendben inkább a középpályáról támad, de tény, hogy hatalmas gólt rúgott a Tristram kapujába, kiegyenlítve a már-már elveszettnek hitt mérkőzést. Eddig "hiány" volt a döntetlenekből, most az elmúlt 2 meccsen 2 pontot szereztünk, viszont nem kaptunk ki. Az is valami. 

Történelmi pillanatnak lehettek szemtanúi a Vágóhíd utcai sporttelepre látogató lelkes jobbágyok. 13. elsőosztályú bajnoki meccsünk alkalmával megszületett az első döntetlen is. Ennek persze előbb, vagy utóbb be kellett következnie, élvezhetőbb lett volna a számunkra, ha nem pont ilyen nyomorult körülmények között történik mindez. 

Jó ideje ver minket a balsors, és a parádés kezdés ellenére most már ki kell mondanunk, hogy komolyan veszélyeztet bennünket a kiesés. Ez a mutatott játékban, eredményekben és most már a tabella képén is egyre inkább meglátszik. Fent nevezett balsors már az előző bajnokin megkezdődött azzal, hogy az egyik kulcsemberünk Boogaart, azzal hogy lecsapta a véletlenül taxiórának nézett ellenfelet, nem csak az ATKA elleni meccsét intézte el, hanem az eltiltás miatt természetesen a soronkövetkező CingárFC ellenit is. 

Ha már így alakult, a mester megpróbált cselesen belenyúlni a kezdőbe. Azon túl, hogy a legutóbb beugró Sartis idei bemutatkozása verséget hozott a csapatnak, ezúttal a másik kezdetektől velünk cseperedő orosz légióst Scserbina Butyvskij-t állította be, idén elsőízben megbontottuk a megszokott 4-3-3-mas taktikai rendet is. Kobra Belko mivel csatár létére sokmindenhez ért, csak a gólszerzéshez nem, megpróbáltuk hátrább vonni a középpályára, így az ott tömörülő 5 játékos, plusz a nyomás taktika igazán jó eredménnyel kecsegtetett. 

Összességében megállapíthatjuk, hogy a taktikai hadrend váltás nem volt teljes kudarc. A múltkori ATKA elleni rémes statisztika és játék kép nagyot változott, és gyakorlatilag az elsőtől az utolsó percig irányítottuk a mérkőzést. Nagy részében az eredményt is úgy koordinálva, hogy nekünk kedvező legyen. Jelesül Asperilla már a 7. percben szállította szokásos gólját és a vezetést, ami persze mindig hordozza azt a veszélyt magában, hogy ha jól állunk a félidőben, a csapatpszihológus kábítószeres kezelése túl magasra repíti az ellenfelet. Ez a scenario gyakorlatilag biztosabb a halálnál is, megérkezve a második félidőre további három kerek percig vezettünk még, aztán a Cingár egalizált. Eddig papírforma, jó hír, hogy maradt nálunk a kezdeményezés, maradtak ki helyzetek, de fél órával a vége előtt Fatmagül Gökçek ismét felénk billentette a húsipari mérleget. 

A stadionban lévők már toporogva várták a meccs lefújását, illetve a győzelmi ünnepségen megszokott leakciózott töpörtyűt, amikoris az utolsó pillanatban a jobb szélen végig lomposkodó amerikai Washington a kapunkba talált. 

Volt még jó másfél percünk felpörögni, ami elég is volt arra, hogy két remek szabadrúgás lehetőséget is elpuskázzon Asperilla Nacho, de mivel ő megint kivette a részét a góltermelésből, nem lenne igazságos rajta verni el a port. A mérkőzés végén pont úgy estünk pofára, ahogy a képen látható párharcban Szkülla Alexopoulos, aki nagyot küzdött, de plusz pont ezért nem járt. Nagyon hiányzothat még ez a két pont a végelszámolásnál. 

A szurkolói szavazáson Fatmagül kapta a legtöbb szavazatot, ő is pont annyi gólt szerzett, ahány pontot a Húsos csapata, és mellesleg tényleg remekül futballozott. 

Lassan hagyományt kerekítünk abból, hogy a sereghajtó ver meg bennünket. Na persze ezt egészen addig játszhatjuk meg míg nem mi leszünk azok. Teljesen abszurd, groteszk, kaffkai világ telepedett a pályára az ATKA FC Arena gyepére, amikor mi ott vendégeskedtünk. 

Harmadik szezonunk első felében vendégeskedünk már ebben a stadionban, akkor 5-2-re győztünk, és ezen kívül is az atkák ellen eddig jól ment a szekér. Egészen eddig a napig.

Nyilván tudhatnánk már, ha vezetést szerzünk a mérkőzés elején az általában egyenlő a saját levágásunkkal, de ennek ellenére rendszeresen élünk ezzel a lehetőséggel. Asperilla került helyzetbe, nem kérdezett, cselekedett, vezetünk, minden fasza. Szkülla ziccert hibázik, ne vezessünk két góllal, az már túlzás lenne. 

Aztán jön a hidegzuhany, a fordulópont, az őrült játékvezető, aki a jegyzőkönyvbe "tettlegességre" hivatkozott annál az esetnél, amikor Van Bomm'l csupán a könyökével akarta ellenfél sporttársának orrsövényferdülését korrekciós műtétnek alávetni. Minden előzmény, párbeszéd nélkül felmutatta a piroslapot a holland játékmesterünknek, és lezavarta a pályáról. Szerencséje, hogy nem baszott le neki is egyet egyébként. A padunkon már csalást szimatoltak, és a vezetőedző azzal fenyegette a Húsos játékosokat, hogy ha ilyen hülyeség miatt veszítünk ismét, tökön fogja bökni magát. Nem kellett volna ilyen felelőtlen kijelentéseket tenni, mert itt még nem tudhatta, hogyha ezért ilyen tervei vannak, a mérkőzés végére teniszháló lesz a zacskójából. 

Csaknem egy órát emberhátrányban játszani remek lehetőségnek ígérkezett, hiszen emberelőnyben általában eddig megroppant a csapat. Az első félidőt sikerült is kihúzni, ami szintén égi jel volt. Magától értetődően, ahogy kezdődött a második félidő, a csapatpszihológus felhozta az atkákat és villánygyorsan egyenlítettek is. 

Becsületünkre váljon, hogy először Habib Ababneh révén, majd egy újbóli ATKA egyenlítés után az idén első gólját rámoló Irvan bácsi góljával harmadjára is megszereztük a vezetést. Egyszeri halandó gondolhatná, hogyha ekkora tartásunk van emberhátrányban, siker kell, hogy koronázza. De nem ebben az univerzumban. A mérkőzés utolsó harmadában elfogyott az erő, ami egyébként gyanús, hogy a létszámhátránynak is erősen köszönhető (köszönet a csöves, zubbonyos, gyászkoporsó játékvezetőnek!). 3-2-es vezetésnél egyre inkább jöttek ránk a rút kártevők és további három góllal zörgették meg az újdonsült kanadai hálóőrünk hálóját. 

Slussz poén, hogy a hajrára sikerült lesántítani a barbár ellenfélnek védelmünk fontos oszlopát Kaiser Reuschelt, ami az első vizsgálatok alapján minimum 2 hetes pihenőt vetített előre. Szerencsére Dr. Fuentész Arisztid megvizsgálta a németet, és sikerült kifőznie a megfelelő bájitalt a sérülés ellátására, így valószinűleg a következő mérkőzésen is számíthatunk Kaiserre. 

A meccsünk embere Habib Ababneh, minden balszerencse és átok ellenére csodálatos látni, hogy védőként milyen aktívan vesz részt a támadásokban, és a gólok szerzésében is. Sajnálhatjuk, hogy csak kölcsönben van nálunk a katari fiatalember, és előbb-utóbb lejár nálunk a határozott idejű mandátuma. 

Az első kör utolsó meccsén a MaddenGates United vendégei voltunk, sok csapattal egyetemben, lassan magunkat is belesorolhatjuk, menekülnek a kiesés elől. Nem sokat tudtunk az ellenfélről, hogy pontosan mekkora őrjöngést terveznek, adott esetben mennyire bolondok, így a néhány bátor vagy veszítenivaló híján felkerekedő drukkerünket a klub finanszírozásában kizárólag védőoldással engedtük el a túrára. 

Fontos lett volna győzni, legfőképp azért, hogy ne tévesszük szem elől az élmezőnyt, és a bajnokság mértani felénél olyan előkelő pozícióban álljunk, ahol a szezon eddigi részét nagyjából eltöltöttük. 

A bajnokság kiegyensúlyottságára jellemző, hogy a csapatok továbbra is össze-vissza, keresztbe-kasul verik egymást. A tabellán előttünk álló csapatok közül kettőt is legyőztünk, a jelenleg mögöttünk álló mezőny viszont túlságosan gyakran tréfál meg minket. 

 A jelenlegi fordulóban is egy ilyenbe sikerült beleszaladni, nekifutásból. A várakozások szerint talán mi voltunk a meccs esélyesei, szokásos módon ez általában nem kedvez a végeredménynek. Egy kiegyenlített első félidő utolsó percében kerültünk hátrányba, ami nem tűnt végzetesnek, de azért nem esett jól. 

Szinte menetrend szerint érkezett a félidei szalonnazsír gyors felszívódásának köszönhetően a fordítás, mire körülnézett a Madden szurkoló a stadionban, egészséges elmeállapotban sem lett volna ideje feldogozni, hogy Asperilla egyenlítése után, a hátsó sorokból ismét fellopakodott Habib Ababneh a plug-in hibrid repülőszőnyege minden erejével, és vezetést szerzett a számounkra. 

Nagyon úgy nézett ki, hogy az erőfölényt sikerül végre valahára végig is vinni, a következő 20 percben sikerült birtokolni a labdát, kicsit lassítani a játékot, és a kitelepülő szakértőink egybehangszó véleménye szerint is ebben az időszakban ment el a mérkőzés. Addig szép és jó, hogy próbáljuk tartani a számunkra kedvező eredményt, és próbáljuk pörgetni az órát, ez azonban az elő közvetítés leírásában is úgy nyilvánult meg, hogy gyakorlatilag egyre sorjáztak a MaddenGates United helyzetei, és idő kérdése volt, hogy mikor borul a terv és kapunk gólt . A 70. percig kellett várni, ilyen helyzetben pedig nagyon nehéz újra felpörögni, mire egyáltalán tudatosult a helyzet, már hátrányban is voltunk öt percel később. 

A maradék játékidőben Alexopoulos és Irvan bácsi is próbálkozott a részünkről, igazi komoly nyomást viszont nem sikerült helyezni a hazaiakra, megállapíthatjuk, hogy bár vereséget ismét nem érdemeltünk, győzelmet sem. Nem az első ilyen mérkőzésünk, ennek ellenére egyetlen döntetlent sem játszottunk eddig a szezon során, és talán az őrjöngő hazai csapat rászolgált a győzelemre. 

A mérkőzés emberének Habib Ababneh került kiválasztásra a szőnyeges mutatványa után, ehhez gratulálunk neki. További pozitívum még, hogy szurkolóink nagyrésze szerencsére 100%-os állapotban tért haza a veszélyes túráról, csupán páran számoltak be arról, hogy az őrült hazai szurkolók megpróbálták megenni az agyukat, vagy csatornafedelet húzni a fejükbe. Előbbi probléma esetében túl sok zsákmány amúgy sem volt várható, utóbbiban pedig a Húsos Sportkorház sebészei kiváló munkát végeztek a sérült Kuplungos Gedeonon, akinek amúgy is szokása magára nyitni a helyi frigyládát, úgyhogy nem az első plasztikai műtét, amire sok került az arcberendezését illetően. 

Több minden is nehezítette a csapatunk felkészülését az újabb rangadóra. A sárgalapgyűjtögetésben Habib Ababneh játékosunk ért elsőként célba, és eltiltást harcolt ki magának a fordulóra, ami kisebb láncreackiót indított el. A korábbi cikkben teljesen véletlenszerűen megszólaltatott Sartis került középpontba, aki így, mint jelenleg elérhető legjobb védő képességekkel ellátott játékosunknak kellett mezt húznia kezdőként. Mivel azonban tulajdonsága, mint jó vezető megegyezett kapusunk Kaartinen-ével, a finn kapust útjára engedtük, mivel már amúgy is csak 1 mérkőzésen lehetett volna haszunkra kölcsönjátékéval, egy másik 10,0es erősségű kapust, Christiano Duc-t hoztuk a helyére kanadából. Egy ilyen komoly mérkőzésre nem éreztük elengedhetőnek azt a bónuszt, hogy 8 különböző személyiségű játékos legyen a kezdő tagja. Sartis jelenleg 9,4-es erősséggel vethető be védőként, gondoltuk, hogy belefér. 

Szurkolóink abban a szent hitben éltek, hogy borzhús lesz vacsorára, nyárson sütve. Spoiler alert:végül kiderült, hogy a borz dörgölte az orrunkba az orrfacsaró bűzmirigyét, és fingotta romosra azokat az álmokat, miszerint a forduló végeztével az élmezőnyhöz csatlakozhatunk. 

Minden adott volt ahhoz, hogy egy igazán jó színvonalú rangadót vívjunk, leszámítva a keretünk minimális gyengülését. Ez többé kevésbé meg is történt. Gustavo Sartis minden fogadkozás és lelkesedés ellenére, talán éppen ezért is, azzal mutatkozott be az idei csapatban, hogy kevesebb mint 3 perc alatt büntetőt hozott össze a Retlek Borzom csapatának. A kiegyensúlyozott mezőnyjátékból az egyenlítés nem jött össze, a félidő utolsó akciójából pedig két gólos hátrányt szedtünk össze. 

A második félidő első fél órája volt az a hullámvasút azon része, ami számunkra jó esélyekkel és remek játékkal kecsegtetett. Fatmagül Gökçek ismét villant, majd megerősítve vitathatatlan vezető kulcsfigura szerepét Van Bomm'l Boogaart is betalált, egyenlítettünk és ismét minden adott volt ahhoz, hogy győzelemmel hagyjuk el a vágóhíd gyepszőnyegét. A holland gólja után, több mint negyed óráig egészen a 82. percig több lehetőségünk is volt arra, hogy 0-2-ről felállva vezessünk, és onnan már irányítsuk az összecsapást. Szkülla egy szögletnél lemaradt a vezető találatunkról, közben persze a Retleknek is voltak helyzetei, mivel mindkét csapat abszolút győzelemre játszott. 

Ekkor jött ismét a mérkőzés kulcsfigurája, ezúttal negatív értelemben, a frissen bedobott Sartis, aki sikeresen, tényleg talán a túlzott akarásnak köszönhetően újabb büntetőt hozott össze. Egy mérkőzésen két alkalommal ez nem mindennapi, és nem igen lehet számítani rá, hogy ilyen hendikeppet adva az ellenfélnek lesz esélyünk győzni. 

Nem is történt így, második büntetőjüket is értesítették a vendégek, utána pedig a fejvesztett kitámadásunknak köszönhetően még két gólt is sikerült benyelni a hajrában, ezzel 5-2-re veszítve el a mérkőzést a jelenlegi listavezető ellen. A Retlek Borzom eddig is masszívan tagja volt az élmezőnynek, az UTE FC legfőbb kihívója egyenlőre, azzal hogy belőlünk is darált húst csináltak a saját pályánkon, hivatalosan is benyújtották igényüket a trófeára. Sok sikert kívánunk hozzá. 

Az önkormányzat írásban rótta meg a csapatot azért, mert bár nagyon helyesen a szokásos módon elkobozták az ellenfelet gyalázó sértő zászlókat és drapériákat, ezúttal vadászó borzokat ábrázoló képeket késsel a hátában, illetve RETKES BORZOK feliratú az ellenfél nevén gúnyolódó feliartokat. A meccs végső fordulópontját hozzá 2-2-nél bekövetkezett büntető után viszont a hangosan beszélő azon túl, hogy közölte az eredményt, hogy idézem: "a retkes borzok újra vezetnek", megkérte a biztonsági szolgálatot, hogy hozzák be a stadionba a sértő jelképeket. Méltatlan magatartás volt a részünkről, a hangosanbeszélő vezérlőjében ülőket fegyelmi eljárás alá vonjuk.   

A mérkőzés legjobbja szavazást Boogaart nyerte, különösebb indoklás nélkül ezt lehet mondani, hogy az ő gólja után éledt fel a remény, és kis szerencsével otthon tarthattuk volna a három pontot is. Talán legközelebb jobban jön ki a lépés, de a tabella 4. helyét közel a féltávhoz továbbra is őrizzük, így bizakodóak lehetünk. 

A Newca TE elleni felemelő siker után természetesen megint kinyílt a malacpersely, ahol a TAO támogatásokat gyűjtögetjük, és fergeteges falunap kerekedett, az eredetileg csak kisebb összejövetelnek tervezett "Körömpörkölt közös elkészítése és elfogyasztása" elnevezésű rendezvényből a stadion előtti parkoló és legelő területén. Akkora tömeg gyűlt össze, hogy a szervezők kénytelenek voltak átszállíttatni több nyilvános szarodát is a helyszínre a környékbeli építkezésekről, mert félő volt, hogy a csürhe kedves szurkolók pár óra alatt túlságosan "lelakják" a stadion környezetét. A román vendégeinket szállító busz is ezen a környéken próbált megállni, a szurkokóink túláradó vendégszeretétől (például húsvillával és nokedliszaggatóval való hadonászás) megrémülve, azonban inkább egy csendesebb terepet választottak a partraszállásra. 

Fontos leszögezni, hogy B.L.Z személyében a jelenleg regnáló bajnokot fogadtuk, és egy elég mély gödörből tántorgott éppen elő a csapatunk, a legutóbbi győzelem előtt négyszer is kipofoztak bennünket. 

A csillagok viszont úgy fordultak, hogy ismét mellénk állt a jószerencse, és tulajdonképpen az egyik legsimább győzelmünket arattuk a szezon során. Gyorsan hátrányba kerültünk a mérkőzés elején, utána viszont beindult a henger, és Szkülla és Nacho már az első félidőben fordítani tudott. Mexikói gólvágónk, aki jelenleg egyébként második a góllövőlistán hamar 2 gólosra növelte az előnyünket, villámygyors szépítés után még mielőtt pánikba eshettünk volna, beverte saját harmadik, csapatunk negyedik gólját is. A B.L.Z még egyszer megpróbált közelebb lopózni, és volt is esélyük az egyenlítésre, a hajrát azonban mi bírtuk jobban és először Szkülla Alexopoulos, végül pedig Boogaart érkezett elmaradhatatlan góljával, beálíltva a 6-3-mas végeredményt. A körömpörkölt mámorban úszó lelátó percekig felállva tapsolt, igazán nagy győzelmet sikerült aratni, és ezzel magabiztosan tartjuk a 4. pozíciót a bajnokságban. 

A mérkőzés legjobbja szavazás szoros volt ismét, nehéz döntés volt, meg nem is. Nem kérdés, hogy a mesterhármast szerző Asperilla kapta a legtöbb szavazatot, de a szezon szünetben a szérummal utolsó esélyét megkapó Alexopoulos is hatalmas dícséretet érdemel, ezúttal 2 góllal vette ki a részét a sikerből, és igazi vezére tud lenni a csapatnak, a széleken is veszélyesek vagyunk általa, ha már Irvan bácsi mostanában a hentelésen kívül kevesebbet mutat, mint amit megszokattunk a tavalyi szezon utolsó harmadában. 

Közeledve az első évfordulóhoz ideje számotvetni és a jövőbe is tekinteni. Egy rövid interjú keretében azt a játékosunkat választottuk, aki gyakorlatilag az alapítás óta kerettag. Consuelo Gustavo Sartis-szal készült rövid interjú, Ceruzagyári Ottokár fordításában közvetlenül a The Green Man csapat elleni felkészülési tornán lejátszott mérkőzés után. 

A mérkőzés előtti pillanatok a Vágóhíd utcai sporttelepen