Az FC Tristram csapatát nem kell bemutatni, számos bajnoki és kupagyőzelemmel büszkélkedhetnek. Mi azzal büszkélkedhetünk, hogy a Vágóhídra őket is sikerült felkergetni, hazai pályán győztünk, most idegenben pedig szereztünk egy pontot. Eddig nem hangzik rosszul. 

Ami rosszul hangzik, hogy nem csak abban hasonlít a pótliga I. osztálya az OTP Bank Ligához, hogy 12 csapat játszik, hanem konkrétan annyira sűrű a mezőny, hogy meccsenként több pozíciót lehet lifzetni a sereghajtó helyektől egészen a bentmaradókig. Mi jelenleg éppen az utolsó bentmaradó helyen kapaszkodunk a töredezett sárga körmeinkkel, de a jó belépő után most már egyre inkább érezzük a kiesés szelét, és szagát is. 

Temérdek probléma után próbáltuk a taktikát és legutóbb már a felállást is variálni, a Cingár csapat viszont az utolsó pillanatban nem kiénekelte, kitépte a karmaink közül a sajtot. Jó zsíros sajtot. 

Az első féldő finoman sem mondható, hogy rólunk szólt, sárgalapokat sikerült gyűjtögetni, meg benyelt gólokat. 0-2-vel fordultunk, ami papíron hatalmas lehetőség.

A csapatszpiszhológus ugye, azzal minden megfordul, kár hogy a miénk alkoholista.

- nyilatkozta egy bölcs hang a zajmikrofonba, amit a televízió nézői is hallottak. 

Kezdük elveszteni a hitünket talán, amikor megérkezett a segítség. Az újabb pozitív égi jel, Kaiser Reuschel hátvédünk megkapta a második sárgáját és emberhátrányba kerültünk. Két gólos hátrányban és emberhátrányban minden lehetőség adott ahhoz, hogy visszahozzuk magunkat a meccsbe. A piros után Phil Dunphy pár perccel hozta is a kötelezőt, és a szezonban negyedszer iratta fel magát az eredményjelzőtáblára. 

Annyira az algoritmus azért nem volt húsevő kedvében, hogy innen szétszúrjuk a Trist-et, mert kisvártatva 3-1-et mutatott már az említett eredményjelző a hazaikat számára, ahol egyébként feltűnt egy villámtabella is, amin már az élő eredmények szerint a Húsos SC egyenes kieső helyen, a 9. pozícióban mutatkozott. 

Azok után, hogy az iszákosabb, önbizalommal telibb szurkolóink 3 győzelem után már a csodás bajnoki kupából iható folyóborról álmodoztak, ez kifejezetten felkavaró látvány volt, még a legdeliriumosabb állapotban lévő drukkereknek is, akik egyébként szuperlatívuszokban beszéltek a Tristram Arena vendégszektoráról. 

Persze az sem ártott a hangulatnak, hogy egy kontrából két védőnk, Floyd Gilmore és Habib Ababneh robogott előre, végig a pályán, és a végére kettő az egyig kijátszott szituációból utóbbi, a turbános reményt adott a hajrára. A remény beteljesülése pedig Kobra Belko ordenáré távoli lövésével testesült meg. Egyelőre nem vonnánk le végső konklúziót abból, hogy mivel elől kevésbé volt gólerős, most más hadrendben inkább a középpályáról támad, de tény, hogy hatalmas gólt rúgott a Tristram kapujába, kiegyenlítve a már-már elveszettnek hitt mérkőzést. Eddig "hiány" volt a döntetlenekből, most az elmúlt 2 meccsen 2 pontot szereztünk, viszont nem kaptunk ki. Az is valami.