Véresre csíptek az akták, az edző több ízben szúrta magát tökön
Lassan hagyományt kerekítünk abból, hogy a sereghajtó ver meg bennünket. Na persze ezt egészen addig játszhatjuk meg míg nem mi leszünk azok. Teljesen abszurd, groteszk, kaffkai világ telepedett a pályára az ATKA FC Arena gyepére, amikor mi ott vendégeskedtünk.
Harmadik szezonunk első felében vendégeskedünk már ebben a stadionban, akkor 5-2-re győztünk, és ezen kívül is az atkák ellen eddig jól ment a szekér. Egészen eddig a napig.
Nyilván tudhatnánk már, ha vezetést szerzünk a mérkőzés elején az általában egyenlő a saját levágásunkkal, de ennek ellenére rendszeresen élünk ezzel a lehetőséggel. Asperilla került helyzetbe, nem kérdezett, cselekedett, vezetünk, minden fasza. Szkülla ziccert hibázik, ne vezessünk két góllal, az már túlzás lenne.
Aztán jön a hidegzuhany, a fordulópont, az őrült játékvezető, aki a jegyzőkönyvbe "tettlegességre" hivatkozott annál az esetnél, amikor Van Bomm'l csupán a könyökével akarta ellenfél sporttársának orrsövényferdülését korrekciós műtétnek alávetni. Minden előzmény, párbeszéd nélkül felmutatta a piroslapot a holland játékmesterünknek, és lezavarta a pályáról. Szerencséje, hogy nem baszott le neki is egyet egyébként. A padunkon már csalást szimatoltak, és a vezetőedző azzal fenyegette a Húsos játékosokat, hogy ha ilyen hülyeség miatt veszítünk ismét, tökön fogja bökni magát. Nem kellett volna ilyen felelőtlen kijelentéseket tenni, mert itt még nem tudhatta, hogyha ezért ilyen tervei vannak, a mérkőzés végére teniszháló lesz a zacskójából.
Csaknem egy órát emberhátrányban játszani remek lehetőségnek ígérkezett, hiszen emberelőnyben általában eddig megroppant a csapat. Az első félidőt sikerült is kihúzni, ami szintén égi jel volt. Magától értetődően, ahogy kezdődött a második félidő, a csapatpszihológus felhozta az atkákat és villánygyorsan egyenlítettek is.
Becsületünkre váljon, hogy először Habib Ababneh révén, majd egy újbóli ATKA egyenlítés után az idén első gólját rámoló Irvan bácsi góljával harmadjára is megszereztük a vezetést. Egyszeri halandó gondolhatná, hogyha ekkora tartásunk van emberhátrányban, siker kell, hogy koronázza. De nem ebben az univerzumban. A mérkőzés utolsó harmadában elfogyott az erő, ami egyébként gyanús, hogy a létszámhátránynak is erősen köszönhető (köszönet a csöves, zubbonyos, gyászkoporsó játékvezetőnek!). 3-2-es vezetésnél egyre inkább jöttek ránk a rút kártevők és további három góllal zörgették meg az újdonsült kanadai hálóőrünk hálóját.
Slussz poén, hogy a hajrára sikerült lesántítani a barbár ellenfélnek védelmünk fontos oszlopát Kaiser Reuschelt, ami az első vizsgálatok alapján minimum 2 hetes pihenőt vetített előre. Szerencsére Dr. Fuentész Arisztid megvizsgálta a németet, és sikerült kifőznie a megfelelő bájitalt a sérülés ellátására, így valószinűleg a következő mérkőzésen is számíthatunk Kaiserre.
ATKA-FC - Húsos SC 5-3 (0-1)
Ami mindennek a teteje, és a tökönszúrás fő kiváltó oka az, ahogy az egész mérkőzés, a lefolyása és a játék képe alakult. Bármennyire is háborgunk ,ez az a mérkőzés, amire ha ránézünk az elemzésnél, gyakorlatilag mi örülhetünk, hogy ennyivel megúsztuk. Nyilván a kiállítás, persze, de akkor is felháborító. Egyrészt a hazai csapat az, aki szinte egyedülállóan nem használta a Mindenki előre támadó kártyát. Másodsorban 150 erőbedobás helyett csupán átlagos erővel állt ki ellenünk. Mi következik ebből? Nyilván: szarrávernek. Kapuralövésünk elenyésző volt ahhoz képest, hogy a ATKA több, mint 20 próbálkozást eresztett el, nagyságrendekkel több szögletet harcolt ki, mind a sikeres passzok, mind a labdabirtoklás tekintetében nagy fölényben volt. Tényleg nem lehet azt mondani, hogy nem szolgáltak rá a győzelemre. Egyedül a játékosteljesítmények átlaga, amiben a mi csapatunk volt a jobb, ott is csak egy bábból kimászott hangyapénisszel. ez általában máskor is így van, ismét rákenhetjük a hajunkra.
Hogy ezt miből számolta az algoritmus, az ég se tudja, de a győztesnek gratulálunk, tényleg lerúgtak minket a pályáról. Mindenesetre két tökönszúrás között a mester erősen fontolagtja, hogy az erőjáték taktikát lekaparjuk a mágnestábláról egy jó időre. Nem akar összejönni így.
A meccsünk embere Habib Ababneh, minden balszerencse és átok ellenére csodálatos látni, hogy védőként milyen aktívan vesz részt a támadásokban, és a gólok szerzésében is. Sajnálhatjuk, hogy csak kölcsönben van nálunk a katari fiatalember, és előbb-utóbb lejár nálunk a határozott idejű mandátuma.
