Nehéz szavakat találni arra, ami a Vágóhíd utcai sporttelepen történt az utolsó fordulóban. A sereghajtót fogadtuk, és bár már megtanultuk, hogy tuti nincs, és annak az ellenkezője sem, bizakodva vártuk azt, hogy bár az egész szezon során masszívan tartottuk az élmezőny után a bentmaradó pozíciót, legalább egy osztályozós helyet megérdemlünk a szezon produkciója után. Nos, kiderült, hogy nem. 

Azok után, hogy a mérkőzések 99%-a vízilabdameccs eredményeket hoz, az utolsó fordulóban két mérkőzés is igen gólszegényre sikeredett. A Tristram csapata megragadta az utolsó szalmaszálat, ami már lángolt a kezükben, de 1-0-ra sikerült idegenben nyerniük a B.L.Z ellen. Külön köszönet a románoknak, hogy most tesztelték a rendkívül színvonalas "bünetők kiharcolása" kártyát, mivel nekik már gyakorlatilag tét nélküli volt a találkozó. Na de nem ezen múlott a mi bentmaradásunk. 

Asperilla góljával vezetést szereztünk, az egy dolog. Az, hogy tudjuk ez nem jó omen, egy másik, de itt minden szokásos forgatókönyv borult. Nem fordított a második félidő kezdetén "váratlanul" a MaddenGates United, nem pingpongoztunk a gólokkal, hanem a Húsos masszívan végigtámadta a második félidőt. Az elő közvetítés gyakorlatilag végig pörgött, különböző hazai lehetőségeket generálva, ami itt a helyzet, ott a jó passz, ott a jó lövés, a ziccer, az anyám kínja DE ...kivédi, kipattan, lepattan, felpattan, elgurul, elcsúszik, felfordul ÉS nem gól... Nyilván nem, és gondolhatnánk, hogy nem tettünk meg mindent, de igen. Rengeteg írásban lejegyzett ziccerünk volt, Van Bomm'l sem fejelt le senkit, emberhátrányban sem voltunk, sőt a MaddenGates még azt a szívességet/figyelmetlenséget/rafinériát is elkövette, hogy a mindenki előre kártyát sem vetette be. Talán ennek köszönhető a gólszegénység ezen a mérkőzésen is egyébiránt. 

A 87. percben járunk, ezen a ponton a Húsos SC a liga élő tabelláján vidáman a 7. helyen áll, ami inkább csalódás volt a szezon korábbi állásával szemben, de így végül igazából nem lett volna rossz. Elnézve a selejtezőbe jutott csapatokat, jó eséllyel pályáztunk volna a bentmaradásra. Valamiért ezt most nem akarta a játék, és három perccel a vége előtt a MaddenGates United kiegyenlített. A végén még örülhetünk, hogy nem szoptunk ki egyébként, bár teljesen mindegy lett volna, ugyanis Habib Ababneh szerezte meg második sárgalapját, úgy hogy az egész csapatból egyetlen sárga volt, szóval logikusan neki szórták a másodikat is. A MGU kulcsfontosságú pontot szerzett magának, ehhez gratulálunk, ezzel nem az utolsó, hanem a 11. helyen zuhantak oda, ahová mi is, az ATKA-FC-t megelőzve. 

Szeretnénk fontos tanulságokat levonni, de nem nagyon sikerül. A tény, hogy a Húsos SC a következő szezont a másodosztályban kezdi. Ami amúgy továbbra is pozitív élmény, hogy hatalmas utat tettünk meg, rövid idő alatt, és idén is kiváló szezont futottunk, igazi legendákkal találkoztunk, és némelyiket sikerült is megtréfálni, a szezon adott szakában egyenrangú félként legyőzni, vagy megszorítani. Köszönjük szépen az összes falusi, jobbágy, és proletár szurkolását az egész szezonban, a néhány rendbontástól eltekintve igazán kulturáltan viselték a Húsos SC jelképeit, és képviselték azokat a falu határain kívül is. A mérkőzés után ingyen sört osztottak az összes büfében, hogy a szurkolók méltósággal leihassák magukat bánatukban. 

Röviden összegezvén a szezont nagyon fájdalmas ez a kiesés, mert azok után, hogy 3 győzelemmel kezdtük az idényt, és a vérmesebb szurkolók szemében igen komoly célok fogalmazódtak meg, gyakorlatilag az egész szezon során biztonságban érezhettük magunkat. A klubigazgató a meccs utáni interjúban elismerte, hogy amikor a Retlek Borzom ellen elúszott a biztos bentmaradó 6. pozíció, csalódott volt, de csak a kockázat miatt, amit a selejtezők miatt vállalni kell. Egyáltalán fel sem merült benne, és a szurkolók nagyrészében sem, hogy akkorát fordulhat a világ, hogy végül a 9. helyen kötünk ki, és kapásból zúgunk kifelé. Egy szemléletes ábrán látható is, hogy a végén erősítő és minket beleőző Udvardi Békások és Boszika, majd végül az FC Tristram teljes szezonos vergődése, hogy fordult egy pillanat alatt a mi poklunkká, ugyanis gyakorlatilag az egész szezon során ezek a csapatok a hátunkat nézték. Hol távolabbról, hol közelebbről. 

Végül pedig meg kell emlékeznünk újdonsült bajnokunkról, a Retlek Borzom csapatáról, akik nagyon keményen megdolgoztak ezért a címért, és minden kétséget kizáróan rá is szolgáltak arra. Illetve tudhatnak valami titkot, mert akárhogy is matekoztak a szakembereink, a kereteink alapján nem kéne, hogy 18 pont differencia legyen közöttünk a végelszámolásnál. Ez persze a többi élmenőre is igaz, de a randomgenerátornak valamerre persze billennie kell. Mégis felmerül a kérdés, mit tehet egy csapat, 110-es kerettel, úgy hogy minden nap belép a játékba aktívan, az összes csöves reklámot is elfogyasztja, és a többi. Majd rájövünk mi is a titokra, vagy nem. Vagy nincs is titok. Ez a három opció van, az viszont tény, hogy az idei bajnok a Retlek Borzom és ehhez szívből gratulál a teljes klub. Emellett az UTE-t is megilleti a gratuláció, ők is bajnoki produkciót mutattak be, tény, hogy nekik van ebben már experience, ugyhogy feltehetően ez nekik lett volna a kisebb élmény. Úgyhogy minden jó, ha a vége jó, leszámítva a Húsos SC bukását. 

A szezon végeredményével búcsúzunk: