Egyre kevesebb a hátralévő forduló, jelenleg úgy néz ki, hogy az előttünk álló mezőny távolodik tőlünk, a mögöttünk sorakozó viharfellegek pedig sűrűsödnek. Jelenleg 23 pontunk van a 6. helyen, mögöttünk következik a Tristram és a Cingár 22-vel, aztán az Udvardi Békások és a Boszika 20-20 ponttal meccsen belül, utóbbi már a 10. helyen. 

Az aktuális ellenfelünk a CFC 1095 HU csapata volt, aki az előző körben még Chelsea 1095 HU néven futott, viszont a készítők állítólag elkezdték írtani azokat a csapatokat, akik valódi sztárcsapatok nevét haszálták, így londoni társainknak váltani kellett némileg. Nevet változtattak, azt a kellemes szokásukat viszont nem változtatták meg, hogy minket megvernek. Szorosabb meccs jött össze, mint a hazai meccsünk volt, de pontszerzésre nem sok esélyünk volt sajnos. 

Az első féldiő körülbelül szorosnak volt mondható, hamar hátrányba kerültünk aztán masszív mezőnyjáték, a játékrész végén kaptunk még egy gólt. Ez eddig körülbelül megegyezik az előző forduló menetrendjével, sőt még az is, hogy a második félidő kezdetén bekaptuk a harmadikat is. 

Az viszont hiú ábránd volt, persze senki se hitte el, hogy ilyen forgatókönyv kétszer egymás után bejön. Mármint, hogy háromgólos hátrányból még hozzászólhatunk a pontok elosztásához. Belko a szezon második felére valamelyest elkapta a fonalat, ezzel párhuzamosan Asperilla már hosszú idő óta gólképtelen, pedig hosszú ideig a gollólövőlista élmezőnyében szerepelt.  Itt jött volna az a rész, amikor elindulunk vissza a mérkőzésbe, a CFC azonban nagyon hamar, pár perccel a gólunk után megszerezte a negyediket, innentől kezdve pedig nem nagyon maradt remény. Floyd Gilmore még megszerezte első gólját a csapatunkban, ez mindenképpen említésre méltó, beállítva a 4-2-es végeredményt, de összességében elég kiábrándító volt a helyzet. A mérkőzés ereményére és képére is vetítve az a konklúzió, hogy a CFC jobb volt, kétszer is, és ennek eredménye a számunkra kereken nulla pont az egymás elleni mérkőzéseken. 

A másodosztályból hozott lendület, és az a 9 pont, amit az első három meccsen szereztünk tart minket ott, ahol jelenleg vagyunk, a győzelmek egyre esetlegesebbek, a legutóbbi UTE elleni siker is leginkább csodaországban született meg. Komoly értekezések és fontolgatások következnek, hogy a szezon hajrára milyen felállással, taktikával és mentalitással álljunk ki, mert nagyon sokat tettünk azért, hogy meglegyen a bentmaradás, de a munka még nincs befejezve, és egyre inkább nyilvánvaló, hogy nem is csak rajtunk múlik. A csapat fennállása óta ennyire nem éreztük még, hogy nincs a kezünkben a sorsunk. 

Persze ez nem igaz, nyerni kell, sokszor, ennyire egyszerű. 

A meccs emberének a szurkolóink Dillon Phil Dunphyt szavazták meg, egyrészt remek mezőnymunkája miatt, másrészt azért, mert neki is közeleg a szerződésének lejárta, és nagy valószinűséggel a fiatalok erősödése végett nem kerül meghosszabításra.