8 meccs után 50%os mérleggel állunk a bajnokságban, és ha a számtalan prófécia nem győzött volna meg bennünket arról, hogy az elsőosztályban bármikor bármi megtörténhet, és annak az ellenkezője is, mostanra már a saját sikereink és csúfos kudarcaink által ezt a bőrünkön tapasztalhattuk meg. Zsinórban 4 pofon után most talán kezdetét veheti egy újabb olyan széria, ahol pontok is kerülnek a zsákba. 

Jó előjelet nagy erőfeszítések árán sem találtunk, ami viszont a pályán történt, újra felcsillantja a reményt, hogy akár össze is jöhet a bentmaradás. A NEWCA TE - nem először írjuk ezt - a hazai mezőny egyik legnagyobb legendája, megszámolhatatlan bajnoki címük közül kettőt is a tavalyi idényben szereztek meg. Fatmagül Gökçek félholdas többszörös gólkirályunk szívéhez nagyon hozzánőtt a szolgálati lakása, és autója, amióta ugyanis elhangzott a vezetőségi fenyegetés, hogy senkinek sincs biztos helye a kezdőben újra elkezdte termelni a gólokat. A Törőcsik András Stadiont borította néma csendbe a veterán támadónk, leszámítva a múltkori kudarcokat követő rendbontások és utcai zavargások után is szabadlábon lévő, vagy szabadlábon védekező fanatikusainkat. Szurkolóink magukhoz képest kulturáltan viselkedtek, egyedül a becsempészett konfettiágyút és az abba töltött és kilőtt baromfitollakat kifogásolták a szervezők. 

Kiegyenlített adok-kapok mérkőzésen a NEWCA egyenlített a második félidő kezdetén, ez után először Van Bomm'l Boogaart, majd megint Gökçek révén szereztük vezetést, a hazai lilák mindkét (összesen három alkalommal) is egyenlítettek. Hollandus irányítónk gólja után, 2-1-es előnynél bántóan korán, gyakorlatilag a középkezdésből. Mivel ez túlzottan gyakori jelenség, a vezetőedző a győzelem ellenére is bejelentette, hogy ezen figyelmetlenségek megtorlása és megelőzése érdekében a következő hét edzéseinek részét fogja képezni egy új elem, a 4x1000 méteres váltó gátfutás, amit négykézláb kell teljesíteni a játékosonak fellocsolt, mocsaras salakon. A 82. percben Dunphy is újra góllal vétette magát észre, amire szerencsére már nem érkezett válasz, a kitámadó hazaiak koporsójába az utolsó szeget a jelenlegi házi gólkirályunk, Nacho verte be gumikalapáccsal. 

A jövőre nézve fontos figyelembe venni, ha most a tabellára tekintünk, a mi 4. helyünk is meglehetősen ingoványos természetesen, de az, hogy a veterán NEWCA csapata kieső lenne például, ha most lenne vége a bajnokságnak, vagy a jelenleg címvédő, mellesleg következő ellenfér B.L.Z pedig osztályozót játszana, semmiképpen sem szabad fanyalognunk. 

A meccs embere nálunk Fatmagül lett ismét, tényleg jót tett a lelki világának, hogy felmerült, ha nem szedi össze magát az első Törökországba tartó tehervonatra is felhajíthatják az elégedetlen falusiak a dicső múltra való különösebb tekintet nélkül. Ki kell emelni még Habib Ababnehet ismét, akiről kölcsönjátékosként most már elmondható, hogy nagyon sokat tesz hozzá a sikerekhez, ezúttal sztárjátékos státuszba is emelkedett pontjaival. Az elsőosztályban megszokott tüzijátékok esetében 3 kapott góllal jó eséllyel lehet pályázni a mérkőzés megnyerésére, és ezzel nagy hangsúly és felelősség tolódik a védelemre is. Habib rendszeresen gondoskodik a megfelelően időzített és sebészi pontossággal elkövetett nyakszirtre, szemgödörbe vagy vesébe irányított könyökösökről, röpködő fogakról és egyéb csontzenéről. Köszönjük neki, és kölcsönszerződése lejárta esetén azonnal tudjuk alkalmazni a helyi bio-húsüzem bármelyik feldoglozó egységénél. 

Gyalázatos sorozatunk úgy tűnik sosem ér véget. Egy csodálatos hármas nyerőszériával kezdtünk, erre egy nem kevésbé csodálatos hármas vereségsorozat következett. A 7. fordulóban pedig az volt a kérdés, sikerül-e megtörni az átkot és újra helyes irányt venni, avagy folytatódik a vesszőfutás. A helyes válasz a "B" volt, ráadásul minden eddiginél csúnyább vereségbe futottunk bele. A londoni alakulat látogatott hozzánk a magyar első liga keretein belül, stabilan tartják a dobogós helyezést, a tavalyi évadban egy kupagyőzelem is összejött nekik, úgyhogy nem kispályások érkeztek. 

Ami viszont a pályán történt igen nehéz rá jóizlésű magyarázatot találni, főleg kulturáltan megfogalmazni. Röviden szarrá vertek minket a saját pályánkon, mindezt úgy, hogy kiegyenlített mezőnyjáték folyt végig az első félidőben, helyzetek is maradtak ki részünkről, és 0-1-el fordultunk. Joggal bizakodtunk abban, hisz amúgy se hozott szerencsét eddig, ha megszereztük a vezetést a mérkőzéseken, hogy egy kis mentális frissülés után a második félidőben pontért, vagy pontokért küzdhetünk. Ehhez képest minden atomjaira hullott, és a Chelsea FC 1905 HU csapata akkor rúgott gólt, amikor nem szégyellt. És nem voltak különösen szégyenlős kedvükben, a 76. percben konkrétan 5-0-ára vezettek már. 

Ezen a ponton érkezett be a székház VIP irodájába égő vasvillával a kezében Mészáros Kelemen vállalkozó, aki javasolta, hogy a lefújást követően tisztességes ajánlatot tesz, és beszántja a stadion gyepét saját költségén, illetve kezeskedik érte, hogy a sporttelepen sokkal hasznosabb tevékenységek folyjanak, mint amit mi futballnak nevezünk. A jogos felvetést megvitatásra felveszi a vezetőség a napirendi pontok közé természetesen. 

Az idén gyengébben teljesítő, korábbi két szezonunkban is házigólkirály Fatmagül Gökçek rázta meg magát némileg, és duplázott, ilyen hátrányból azonban semmi keresnivalónk nem volt már, és mivel kitámadtunk a záró sípszó előtt sikerült még egy gólt benyelni, beállítva a 2-6-os végeredményt. A mérkőzés legjobbjának is a török támadónkat választották ezúttal a szurkolók, már akinek volt gusztusa ezek után szavazni. A versenyben még tekintélyes szavazatmennyiséget kapott Szkülla Alexopoulos is - aki pár szép távoli próbálkozással vétette észre magát, és ha az első félidőben beakad a bombája, lehet, hogy most másról beszélünk -, illetve a két arab gyászkoporsó Habib Ababneh és Habib Shahriar, akiknek volt pár tetszetős villanása elől. Bár valószinű többre mentünk volna azzal, ha a saját kapunk előtt tevékenykednek hatékonyabban...

A mérkőzés történelmünk legsúlyosabb veresége, 5-2-es zakóhoz már volt szerencsénk kupameccsen a Boszi ellen, bajnokin pedig a Diósgyőr FC ellen, így viszont nem tömtek ki bennünket ezidáig, és nagyon reméljük, hogy nem kell ehhez hozzászoknunk. 

Sötét idők járnak csapatunk háza táján. A béka lenyelése után, ami pont elég undorító volt önmagában is, lendületből érkezett a boszorkák rút átokcsapása, akik sereghajtóként azzal büszkélkedhetnek, hogy az összes pontjukat ellenünk szerezték. Harmadik csapásként érkezett az a nagyszerű lehetőség, hogy ilyen előzmények után utazhattunk vendégeskedni a számtalan bajnoki címmel és kupagyőzelemmel rendelkező UTE FC csapatához, akik a hazai GU történelem egyik legpatinásabb csapata.  Ennél fogva legalább az elvárások nem voltak túl nagyok.

Túlképzett és végtelenül kulturált szurkolóinknak is nagy tanulsággal szolgált a budapesti kirándulás, akiket már a metró aluljárójában összevertek azokkal a lila plüssmajmokkal, amikkel felszerelkezve indultak meghódítani az UTE FC Death or Glory Stadion vendégszektorát. Volt szó róla, hogy az első liga "más kávéház", most megtanuljuk értelmezni is. Pályán belül és kívül egyaránt. Azokat a plüssfigurákat, amiket komoly sérülések árán sikerült eloltani, illetve visszaszerezni később a stadion biztonsági személyzete kobozta el néhány pofon kíséretében. Kanalas Gusztáv büfétulajdonos és bérszurkoló viszont (saját állítása szerint) egy szóváltás folyományaképpen akkorát kapott a szájába egy lila színben pompázó gumibottal, hogy két fogát is otthagyta az újpesti flaszteren, ezzel pedig megfelezték az eredeti fogállományát. Ennek az incidensnek következményei is lesznek, ugyanis a következő elnökségi ülésen Gusztáv indítványozni fogja, hogy a saját büféjén kívül is, a teljes stadion területéről száműzzék a lilakáposztát. Nagy valószinűséggel támogatni is fogják ezen törekvésében az elnökségi tagok, mivel Gusztáv rendes ember, és kiállunk mellette. 

A mérkőzésről mindenképpen el kell mondani, hogy fiaink minden tőlűk telhetőt megtettek, és a vereség ellenére a vezetőség nagyon büszke arra, hogy a még 1 éve sem alapított csapatunk ilyen komoly mezőnyben, egy ilyen nagymúltú és erős csapat ellen ki-ki meccset tud játszani, és hogy például Borz a tippelős versében már rangadónak titulálta az összecsapást. Teljesen kiegyenlített tempós első félidőt láthattak a nézők, és elsőszámú gólfelelősünk Nacho Asperilla csendre is intette a lilákat, amikor megszerezte a vezetést. Sajnos nem tartott sokáig az öröm, még a félidőben tudott sebességet váltani az UTE és az egyenlítés után a játékrész hosszabbításában vietnámi támadójuk a vezetést is megszerezte nekik. A vietnámi vendégmunkásokkal nem sok szerencsénk van eddig, azt meg kell hagyni.

Boogaart aztán egyenlített, a második félidőt mi kezdtük jobban, viszont egy ilyen meccsen nem fér bele, hogy gyakorlatilag a középkezdésből kapjunk gólt. Ez már nem először fordul elő sajnos. Újabb bekapott gól, és 4-2-es állásnál még egy elkeseredett kísérlet és szépítés érkezett Kaiser Reuschel hátvédünk jóvoltából, és bő 3 percig újból reménykedhettünk a pontszerzésben, a 71. és 74. percben viszont sajnos az újpestiek újabb két góllal jelezték, hogy részükről lezártnak tekintik az összecsapást. 6-3-nál már a tisztes helytállás maradhatott csak a célunk, ami végérvényben sikerült is, Kobra Belkó pedig megszerezte a szezonban első gólját és 6-4-gyel állította be a végeredményt a lefújás előtti pillanatokban. 

Van Bomm'l Boogaart lett a szurkolói szavazáson a mérkőzés embere, szoros versenyben Asperillával, szintén pozitív és örömteli hír, hogyha a támadóink nem is mindig tudják romosra tömni az ellenfél hálóját, a középpályás különítmény, alkalmanként remek szélsőinkkel kiegészülve nagyon szépen kiveszik idén is a részüket a gólok termeléséből. 

Az álomszerű kezdés - nem volt kétséges - nem tarthat örökké, és méltósággal kell viselni sikertelenebb időszakokat is. Erre teszünk most kísérletet.  Az előző fordulóban az Udvardi Békák mocsarában dadogott a gépezet, viszont az eddig 0 pontos sereghajtó ellen ennél jobb esély nem is kínálkozhatott volna, hogy gyorsan feledtessük a kudarcot, és újra indulhasson a mámoros vonatozás a stadion körül a nép lelkén megszólaló igénytelen és alpári mulatós zenére. Az emelkedő jegyárak ellenére nagyon sokan eljöttek, a jó kezdés után a szurkolók megérezték a vérszagot, és már a kezdés előtt 20-30 perccel elfogyott a büféből minden rövidital, és a rántotthúsos szendvics is. 

Az eddig megszokottól eltérően a Húsos SC szerzett hamar vezetést, amit akár baljós árnynak is felfoghattunk volna, de persze nem azért kaptunk ki, mert vezetést szereztünk. Szkülla Alexopoulos megszerezte első gólját a szezonban, amire kisvártatva érkezett még egy hazai gól, Kaiser Reuschel és beköszönt, úgyhogy minden pont úgy kezdődött, ahogy az előzetes próféciák szóltak, és várható is volt. Az első félidőben egy szépítő találat még érkezett, amitől a játék képe alapján nem kellett túlságosan pánikba esni. 

Itt és ezen ponton ütött be Boszika barbatrükkje, ami nyilvánvaló módon rengeteg gusztustalan és sportszerűtlen fekete mágiát is tartalmazott. Az egy dolog, hogy a félidőben jó hangulatban a játékosok rögtönzött szalonnasütést rendeztek, néhány szájpadlást átszúrt a saslik, és két kulcsjátékos is hirtelen és gyors lefolyású hasmenésen esett át. Az egy másik dolog, hogy némileg az edzők is hibásak abban, hogy ezt engedélyezték, és súlyos, zsíros ételt uzsonnáztak legjobbjaink a félidei frissülésen. Viszont ettől függetlenűl a játékvezetőnek illett volna észrevenni, hogy 3 játékosunk sem ért ki a második félidő kezdésére, Irvan bácsi fontos telefont bonyolított le egyik testvérbátyjával, aki sportfogadással foglalkozik, Habib Ababneh, és Habib Shahriar pedig a repülőszőnyegüket oltották el, miután a szalonnasütésből kipattanó parázs lángra lobbantotta azokat. Ennek eredményeképp az 51. és az 54. perc között sikerült három gólt is bekapni az arcukba, mire kissé rendeződtek a sorok és újra támadásba lendültünk, kicsit több, mint 5 perc múlva egy újabb szerencsétlen bűbájos boszorka tolta át a gólvonalunkon a labdát. 

Vezetőedzőnk ezen a ponton súlyosan megszegett egy GUEFA alapelvet, és kubai szivarra durrantott rá a kispadon; amikor a hangosan beszélő megkérte ennek mellőzésére, erre telefonált a vezérlőbe, hogy mellőzzék a hangosan beszélőt. Így is történt, a mérkőzésről további információkat innentől kezdve csak az eredményjelző táblán lehetett elolvasni. A utolsó fél óra pedig pontosan úgy működött, mint az első félidő, mezőnyfölény, helyzetek, és a görög mitológiai hősünk, Szkülla Alexopoulos egy duplával , ezzel mesterhármast belátható távolságra hozta a pontszerzést is. A hajrában itt is, ott is alakultak ki gólhelyzetek, azonban ezek mind kimaradtak, és a nagy gólkülönbségű vereséget sikerült elkerülni, de ettől még csúfos kudarc ez a hazai vereség. 

A mérkőzés talán egyetlen pozitívuma, hogy a vezetőség fenyegetőzése célba ért, az eddig halványabban teljesítő játékosok, a múltkor Fatmagül Gökçek, most pedig Szkülla gyújtotta be a raktékákat, és tett értékes gólokat a közösba. A szurkolói szavazáson szinte egybehangzóan a mérkőzés legjobbjának választották.

Ettől függetlenül, két vereséget szenvedtünk el zsinórban, ami utoljára két szezonnal ezelőtt, az első II. osztályú szezonukban fordult elő velünk. 

Megtörtént, ami elkerülhetetlen volt, a Húsos SC a negyedik fordulóban elszenvedte első vereségét. Pozitívum, hogy nagy kő eshet le a szívünkről, nem nyomja a három mérkőzésen át kitartó mágia tovább a játékosok és a vezetőség szívét tovább. Kissé fájó pont persze, hogy pont egy olyan mérkőzésen történt ez meg, amikor igazából először éreztük azt az érzést, amit az első osztályban eddig még soha, hogy kötelező a győzelem. Persze felb*sz szurkolóként és újságíróként is, hogy egy döntetlen is elég lett volna ahhoz, hogy vezessük a tabellát. Ami azért valljuk be, marha jól mutatott volna. Ha azonban megnézzük, miért lehetett volna ez egyáltalán így; nevezetesen hogy az éllovas UTE háromgólos előnyről szenvedett vereséget, alighanem jobb, ha teletömjuk a pofánkat töpörtyűvel és hallgatunk. 

Irvan bácsi felvetésével indítjuk az elemzést, amit a meccs után adott, de mivel játékosunk gyakorlott az összeesküvésekben, érdekes megfigyelést tett: 

Önmagában megnehezítette a dolgunkat, hogy az egyébként kulturált, bár orrfacsaróan büdös Kiszáradt Kacsaúsztató stadiont nehéz megközelíteni, az azt körülvevő sűrű növényzettel és mocsaras talajtakaróval övezett dzsungelben. A csapatbusznak már 3 km-re a pályától félre kellett állnia (gyanítjuk ez nem véletlen), és onnantól gumicsizmában, helyenként négylézláb kúszva indult az erőltetett menet a stadion megközelítése érdekében. Kértük, hogy jöjjön értünk helikopter, de "állítólag" épp tűz volt a helyi kacsafeldolgozóban, így nem értek rá. Azóta sem találtunk erről semmilyen írásos nyomot, így vélelmezzük, hogy egyszerűen ezzel az El Camino-val is fárasztani akarták csapatunkat. 

Lassan kezd kirajzolódni egy alap hibánk, nevezetesen a mérkőzések elején általában hátrányba kerülünk. Ám amíg eddig ezt sikerült később megfordítani, várható volt, hogy állandó jelleggel ez nem fog működni ebben a formában. Az Udvardi Bekások szurkolói már a harmadik percben fennhangon ordenáré brekegésbe kezdhettek, mi pedig hátrányból kezdhettük megint az egészet előről. Kisvártatva, a szokásos forgatókönyvet folytatva, Fatmagül Gökçek, a korábbi két szezon házi gólkirálya reagált arra a fenyegetésre, miszerint a posztjára is igazolhat a klub, egyenlített. Ismét hátrányba kerültünk, erre pedig Asperilla válaszolt a félidő lefújása előtt, örömében szippantott is egyet a középkörben összehordott mészhalomból.  Szintén nem szoktunk hozzá eddig ahhoz a fegyvernemhez, amit a haza csapat válaszott, rendkívül agresszív, durva, tahó játékot játszottak, amit a maga módján a játékvezető is próbált lekövetni. Már a félidőben érezhető volt, hogy van esély arra, hogy kiszórassunk egy ellenfelet, ezzel emberelőnybe kerülve. A végére 5 sárga és 1 piroslapot gyűjtő ellenfél meg is fogyatkozott a vártaknak megfelelően a 65. percben, innentől a mester joggal gondolhatta, hogy sikerül a mocsárba tunkolva, a nyakuknál fogva megfojtani az aljas kétéltű sereget. Rosszul hittük, a GUEFA algoritmusa erre a szituációra úgy reagált, hogy az utolsó fél órában gyakorlatilag elvétve akadtak csak Húsos helyzetek, és a 2-2-es állásról ahellyet, hogy békatalppal vertük volna ki a hazaiakból a maradék oxigént, hátrányba kerültünk, majd a hajrában a meccsen egyébként mesterhármast elérő Tran Minh nevű vietnámi szerencsétlen teljesen megpecsételte a sorsunkat.

A mérkőzés embere Fatmagül Gökçek lett, aki góljával járult hozzá a vereséghez. Viccet félretéve, bár először szerzett gólt idén, kitett magáért, és bár a mai napon sikerült megszerezni egy fiatal bolgár támadót, Zlatan Spasov-ot, akiben remélhetőleg Ibra vére csörgedezik, egyenlőre védő pozícióban fogjuk edzéseknek alávetni, hogy minél gyorsabban maximalizálhassuk a képességeit. 

Tisztelt szurkolók! 

Közismert tény, hogy klubunk igyekszik mindent átláthatóan, rajongók és egyéb falubeliek szeme láttára elkövetni, leszámítva pályázati rendszerünket, adóelszámolást és külföldi számlákról érkező fekete bevételeinket. Ezúton is nyitott kártyákkal játszunk, ősi riválisunk, a szomszéd falu a jelenleg a reflektorfény 3. ligájában vitézkedő Nagytótfalu keresett meg bennünket egy igen megtisztelő ajánlattal. Egészben közöljük a levelet, illetve a hivatalos választ is. 

Repülőrajtott vett a Húsos SC újoncként az elsőligában. Az UTE féktelen gólkülönbségének köszönhetően szorulunk egyelőre "csak" a második helyre, 3 meccs után még mindig 100%-os a mérleg, ami egészen hihetetlen ezen a szinten. Nagyon fontos ezzel együtt szem előtt tartani az eredeti célt, a bentmaradás kérdését, mert kerültünk már kellemetlen helyzetbe amiatt, nagyon nagy tisztelettel megjegyezve, hogy a kevéssé iskolázott, kulturált viselkedést csak nyomokban tanusító szurkolótáborunk zöme, időnként a túlzott elvásárok miatt túlzott reakciókat is produkálnak esetleges sikertelenség esetén. A sikertelenség íze persze jelen esetben teljesen ismereten a számunkra, a 3. fordulóban az az FC Tristram látogatott a Vágóhíd utcai sporttelepre, aki korábban már 6 alkalommal nyerte meg a legmagasabb osztályt, bár idén hozzánk hasonlóan újoncként szálltak harcba. A vezetőedző a managerek tippjátékán és vendég győzelemre tippelt, próbálván reálisan hozzáálni a mérkőzéshez, ezzel párhuzamosan pedig terhet levéve a gladiátorként küzdő játékosokról. 

Több dolog is következik magából a végeredményből. Egyrészt a Tristram legyőzése után alighanem senkinek nem kell bizonygatni, hogy a Húsos nem véletlen tart ott ahol van, és senki nem jöhet ide, illetve fogadhat minket úgy, hogy könnyű mérkőzésre számít. Ennél többre tényleg nem vágyhatott senki, 12 közel azonos képességű csapat ligájában zsinórban három győzelem nem szorul magyarázatra. 

A mérkőzés után a Húsos SC-ért közhasznú alapítvány a pulykatöltőből nézetőrre kilőtt nyerőszámok alapján értékes tárgynyereményeket sorsolt ki. Az egyszerűbb díjak mellett, mint például takarmány, szalmabála és hentesbárd, néhány szerencsés olyan fődíjakat nyerhetett meg, mint egy birkanyírószett, hordozó aparátussal együtt, nyúlketrec nyúllal, illetve vágósúlyban lévő sertések. Gratulálunk a nyerteseknek! 

A mérkőzés embere díjat nézői szavazotok alapján egy hajszállal Urbanus Van Bomm'l Boogart nyerte meg Dillon Phil Dunphy előtt. A tanulsága ennek mindenféleképpen az, sokadjára bebizonyosodva, hogy a középpályánk két motorjának teljesítménye kulcsfonttosságú a siker érdekében. A támadó szekcióból Asperilla mexikói huligánunkat leszámítva várjuk a teljesítményt Belkótól és Gökçektől is, és a szélről is elkellne a támogatás a tavaly ihletett formában futballozó Irvan bácsi oldaláról is.

Az elnökségi tagságba delegált kémünk által megerősített forrás szerint annak ellenére, hogy a keret készen van, a felhasználható pénzalap közelít ahhoz, hogy a szezon során érkezhet még játékos, bármelyik pozícióra, ha huzamosabb ideig elmarad a teljesítmény. Ez nem fenyegetés, csak bejelentés. 

A hazai diadalmas bemutatkozás után idegenbe utazott a csapat. Az ellenfél, a CingárFC tavaly osztályozón harcolta ki a bentmaradást, pont a mi nagy vetélytársunk, a Jázminusz ellen. Így az idény elején, az esélytelenek nyugalmával léphettünk pályára, és ez a másodosztályból hozott lendülettel párosulva hatalmas energiákat szabadított fel. Kicsit döcögősen kezdtünk, és hazai csapat vezetést is szerzett, és egészen a félidei öltözőbe vonulásig őrizték is ezt. A vezetőedző Sir Alex Ferguson nyomdokain járva, két külön sporttáskában összesen 12 darab (minden pályán lévő játékos számára, plusz egy tartalék meghibásodás esetére) hajszárítót vitt az idegenbeli mérkőzésre is. Ezeket aztán az egész öltözőt megzengető üvöltözés mellé háttérzajnak bekapcsolva üzembe helyezte, így mindenki puskapor száraz mezben és mentálisan megfelelően feltöltődve érkezett a folytatásra.

A szérumosztáskor komolyan fontolóra vett ám végül lemaradó Vargas Nacho Asperilla hatalmas lépést tett affelé, hogy első számú csatárrá lépjen elő. Az 53. és 54. percben olyan szinten tiporta porba a cingár ellenfelek lelkesedését két góljával, hogy a helyi műsorközlő bemondása szerint különbuszokat indítottak a stadionból hazainduló hazai fanatikusoknak. Ám még a szektoruk kerítését sem érték el az elcsüggedt cingár szurkolók, Van Bomm'l Boogart megint rezgette a hazai hálót, így a mérkőzés utolsó harmadában már hangosabb volt a vendégszektor. A vendéglátók nagyon rugalmasak voltak, vezérszurkolónk a szamarának, természetesen jegy vétele ellenében szintén bizotsítottak ülőhelyet, így ezekben az emelkedett pillanatokban már annak hátáról üvöltötte megafonjába a soronkövetkező ünnepélyes rigmust. A Mexikóból egészen idáig alagutat ásó testvérünk azonban nem hagyott fel ihletett formájával, 4-1-es vezetést is mutatott az eredményjelző, mesterhátmasát követően. Nacho jelenleg holtversenyben az összesített góllovőlistát is vezeti, és egyre több fogy a 11-es számú mezből is a szurkolói üzletekben. Amíg lepergett a maradék játékidő, egy szépítő gól is érkezett, különösebben azonban ez már nem zavarta meg a Húsos SC radarjait, és magabiztos győzelmet aratott idegenben. 

A végelszámolásnál fontos lehet az a tény, hogy két meccsen mindőssze 3 gólt kapott a védelem, ami a tavalyi teljesítmény után, illetve annak tudatában, hogy ennél csak az FC Tristram csapata kapott kevesebbet, kifejezetten bizalomgerjesztő a jövőre nézve. 

A szurkolók által mérkőzés emberének válaszott Nacho testvérünk spanyol nyelven nyilatkozott lapunknak, fordítását Porraloltó Béni falubelinek köszönhetjük, aki a Földközi-tenger óceánjáróin volt konyhai kisegítő, és tanult meg a nyelvet alapszinten. Asperilla szóvá tette, hogy készen el a hazai közönségnek magyar nyelven nyilatkozni, de mivel eddig csak a "pásszolj", "hopp", "apádfaszavótlesen", és a "tetvedékkurvaanyádszájábaverem" kifejezéseket használja magabiztosan, maradtunk az anyanyelvénél, Béni fordításában. Tehát következzen: 

Nacho Vargas Asperilla: 

Nagyon meg vagyok elégedve, nem bántam meg, hogy ide igazoltam. A vezetőség minden ígéretét betartotta, arra az esetre ha feljutunk az első osztályba, ami megtörtént, állták a szavukat. A fizetés mellett minden körülmény egészen pazar, sosem gondoltam volna, hogy az ólak és szántók között ilyen pazar apartmanok kerülnek átadásra, amiben magam is lakom. Nagyon tetszik a fedett, fűtött úszómedence, a fürdőszobában kialakított szaunavilág. A moziterem X-box gamepass előfizetéssel meglepetés volt, ezt nem is szabad elmondani, mert csak pár játékos lakását szerelték fel ezzel a szolgáltatással. Emellett a céges autó és két szabadon választható haszongépjármű már csak hab a tortán. Tiszta szívvel minden erőnkkel a Húsos SC győzelméért küzdünk, és merünk nagyot álmodni, egy dobogós helyezés lenne az igazi, mert hagyományból minden fémet gyűjtünk a családommal, ezért egy érem tetőzné be az örömöt. A cél, hogy mindenki féljen tőlünk!