Bűzlő lápba ragadt a retkes gumicsizmánk
Megtörtént, ami elkerülhetetlen volt, a Húsos SC a negyedik fordulóban elszenvedte első vereségét. Pozitívum, hogy nagy kő eshet le a szívünkről, nem nyomja a három mérkőzésen át kitartó mágia tovább a játékosok és a vezetőség szívét tovább. Kissé fájó pont persze, hogy pont egy olyan mérkőzésen történt ez meg, amikor igazából először éreztük azt az érzést, amit az első osztályban eddig még soha, hogy kötelező a győzelem. Persze felb*sz szurkolóként és újságíróként is, hogy egy döntetlen is elég lett volna ahhoz, hogy vezessük a tabellát. Ami azért valljuk be, marha jól mutatott volna. Ha azonban megnézzük, miért lehetett volna ez egyáltalán így; nevezetesen hogy az éllovas UTE háromgólos előnyről szenvedett vereséget, alighanem jobb, ha teletömjuk a pofánkat töpörtyűvel és hallgatunk.
Irvan bácsi felvetésével indítjuk az elemzést, amit a meccs után adott, de mivel játékosunk gyakorlott az összeesküvésekben, érdekes megfigyelést tett:
Önmagában megnehezítette a dolgunkat, hogy az egyébként kulturált, bár orrfacsaróan büdös Kiszáradt Kacsaúsztató stadiont nehéz megközelíteni, az azt körülvevő sűrű növényzettel és mocsaras talajtakaróval övezett dzsungelben. A csapatbusznak már 3 km-re a pályától félre kellett állnia (gyanítjuk ez nem véletlen), és onnantól gumicsizmában, helyenként négylézláb kúszva indult az erőltetett menet a stadion megközelítése érdekében. Kértük, hogy jöjjön értünk helikopter, de "állítólag" épp tűz volt a helyi kacsafeldolgozóban, így nem értek rá. Azóta sem találtunk erről semmilyen írásos nyomot, így vélelmezzük, hogy egyszerűen ezzel az El Camino-val is fárasztani akarták csapatunkat.
Lassan kezd kirajzolódni egy alap hibánk, nevezetesen a mérkőzések elején általában hátrányba kerülünk. Ám amíg eddig ezt sikerült később megfordítani, várható volt, hogy állandó jelleggel ez nem fog működni ebben a formában. Az Udvardi Bekások szurkolói már a harmadik percben fennhangon ordenáré brekegésbe kezdhettek, mi pedig hátrányból kezdhettük megint az egészet előről. Kisvártatva, a szokásos forgatókönyvet folytatva, Fatmagül Gökçek, a korábbi két szezon házi gólkirálya reagált arra a fenyegetésre, miszerint a posztjára is igazolhat a klub, egyenlített. Ismét hátrányba kerültünk, erre pedig Asperilla válaszolt a félidő lefújása előtt, örömében szippantott is egyet a középkörben összehordott mészhalomból. Szintén nem szoktunk hozzá eddig ahhoz a fegyvernemhez, amit a haza csapat válaszott, rendkívül agresszív, durva, tahó játékot játszottak, amit a maga módján a játékvezető is próbált lekövetni. Már a félidőben érezhető volt, hogy van esély arra, hogy kiszórassunk egy ellenfelet, ezzel emberelőnybe kerülve. A végére 5 sárga és 1 piroslapot gyűjtő ellenfél meg is fogyatkozott a vártaknak megfelelően a 65. percben, innentől a mester joggal gondolhatta, hogy sikerül a mocsárba tunkolva, a nyakuknál fogva megfojtani az aljas kétéltű sereget. Rosszul hittük, a GUEFA algoritmusa erre a szituációra úgy reagált, hogy az utolsó fél órában gyakorlatilag elvétve akadtak csak Húsos helyzetek, és a 2-2-es állásról ahellyet, hogy békatalppal vertük volna ki a hazaiakból a maradék oxigént, hátrányba kerültünk, majd a hajrában a meccsen egyébként mesterhármast elérő Tran Minh nevű vietnámi szerencsétlen teljesen megpecsételte a sorsunkat.
Udvardi Bekások - Húsos SC 4-2 (2-2)
Legyünk őszinték, nem érdemeltünk vereséget, de 4 meccsen 12 pont sem lett volna reális, így ha nem is most, de kellett maradjon benne pont. A statisztika átlagértékelése 105-114 lett a mi javunkra, ez is önmagáért beszél, de a Tristram ellen bravúrosan összeharácsolt pontokat, most visszavette a nagyhatalmú matematika. Ettől függetlenül továbbra is a dobogón vagyunk, ha bár a Retlek Borzom csapata a belső sávból előzött, nem szabad, hogy megtörjön a lendület, különben könnyen a kieső zónában találhatjuk magunkat, hiszen nagyon erős a bajnokság.
A mérkőzés embere Fatmagül Gökçek lett, aki góljával járult hozzá a vereséghez. Viccet félretéve, bár először szerzett gólt idén, kitett magáért, és bár a mai napon sikerült megszerezni egy fiatal bolgár támadót, Zlatan Spasov-ot, akiben remélhetőleg Ibra vére csörgedezik, egyenlőre védő pozícióban fogjuk edzéseknek alávetni, hogy minél gyorsabban maximalizálhassuk a képességeit.