A hét eddigi részében a Húsos SC teljes vezetősége, beleértve a magazin szerkesztőségét is, luxusnyaraláson vett részt, ezért van mit bepótolni. Viszont annak tükrében, hogy mi történt távollétünk alatt, próbáljuk rövidre, kevésbé drámaira venni a figurát, és elfogadni azt, hogy a futballuniverzumunk és a realitás az egy paradoxon, és nincs az a dimenzió, még a laposföldön sem, azon a síkon sem, ahol a végtelenben találkoznak a párhuzamos egyenesek. Természetesen egyre frusztrálóbb, de próbáljuk tartani magunkat. 

Szóval mi is ez a sok K betű. Nem, természetesen egyik sem a "kurva" kifejezést jelöli, ezt mindhárom K betű magába foglalja. Az első K betű, az első élmény a "kénköves pokol", amit a Meridiane FC ellen sikerült átélnünk, még kedden. 

Meridiane FC - Húsos SC 7-4 (2-1)
Gólszerzőink: Hemming, Alexopoulos, Habib Ababneh, Asperilla

Lehetne sokkal hosszabban is fejtegetni, most magunknak és az olvasónak is megtesszük azt a szívességet, hogy nem tesszük. Sok pontot veszített már a Meridiane a keretéhez képest jobb helyen kellene lenniük, várható volt, hogy nekik is oszt majd pontot a generátor, de megint a milyensége, azaz gusztustalansága, ami kénkövessé tette az élményt. Felváltva potyogtak a gólok, három alkalommal is vezettek a hazaiak, még nem újabb egyenlítés után Asperilla góljával 4-3-ra már mi vezettünk a 71, percben. Egészen a 85. percig ez is volt az állás, mígnem jött a kénköves eső, és az utolsó 5 (!) percben 4 gólt nyeltünk be, megmagyarázhatatlan, és mindenfajta futballélménnyel ellentétes forgatókönyv, de itt már kezdünk hozzászokni. Szóval zakó sajnos. 

Harács FC - Húsos SC 5-4 (0-1)
Gólszerzőink: Irvan Bácsi, Habib Ababneh, Reuschel, Boogaart 

K, mint "kupakiesés". Ebben van kettő is belőle. Sajnos végetért a 7. fordulóban az eddig fergeteges menetelésünk, hatalmas összecsapásokon nagy ellenfeleket búcsúztattunk, a Harács-nál sokkal durvább falat is csúszott már le a torkunkkon, ez most nem sikerült. Annak ellenére sem, hogy a Harács FC nem volt új a számunkra, eddig már 2 ligát is töltöttünk egy csoportban, az eddigi 4 mérkőzésünkkön 4 alkalommal győztünk. Igazából a papírforma is azt mutatta, hogy most veszíteni fogunk ezek alapján. Hogyne. Főleg, hogy 1-0-ra aztán 2-1-re, aztán pedig 4-2-re is vezettünk a mérkőzés adott pontján, konkrétan Boogaart a 65. percben szerezte a negyedik gólunkat, ami már egészen jól nézett ki. Azért az mégis durva lenne, hogyha 3 nap leforgása alatt kétszer szivatna meg a rendszer, de mi szeretjük a durva dolgokat. Ezúttal a mérkőzés utolsó 20 percében kaptunk hármat, kicsit konkrétabban az utolsó kettőt a 85. perc után. Nem volt túl messze tehát a továbbjutás, de csak azért se akart összejönni. Elég elszomorító, mert nagyon szép szezont futunk, rengeteg fejlődés tapasztalható, főleg a fiatalok körében, míg az idősebbek rendre hozzáteszik a magukét, mégis rengeteg az elhagyott pont. 

Húsos SC - Szadai ETO FC 5-1 (0-1)
Gólszerzőink: Sartis 2, Boogaart 2, Asperilla

A harmadik rejtélyes K a "kiütés"-t jelöli. Ez kivételesen, ami szintén k betűs szó nekünk kedvező kifejezés ezúttal -még több k betű - hiszen a Szadai ETO csapata nem elég, hogy sereghajtó a csoportunkban, most egy méretes zakóba szaladt bele, a félidőben vezettek még, ez annyira felbosszantott bennünket, hogy nem még jobban kikaptunk, ahogy szoktunk, a csapatpszihológus sem a saját hugyában fetrengett, hanem tette a dolgát. A bajnokság szempontjából fontos győzelem volt, hiszen bár fogynak a fordulók, lőtávolban van az élmezőny, és a feljutó helyek főleg. Kiemeljük továbbá megint csak Gustavo Sartis teljesítményét, egyre jobban sziporkázik a fiatal spanyol, 11 bajnoki gólnál tart, 3 kupatalálat mellett. Utóbbit sajnos már nem lesz lehetőség gyarapítani. 

A fényes kupasiker után joggal tarthattunk attól, hogy az algoritmus kiegyenlíti a számlát, szerencsére ezúttal nem így lett. Egészen sima győzelmet sikerült aratni, az egyébként reálisan bentmaradásra esélyes ULTRA Temesvár csapata ellen. 

A nyitómeccsen egyszer már sikerült legyőzni őket, viszont sérülések és eltiltás miatt megint egy kicsit bele kellett nyúlni az alap kezdőbe. Azon túl, hogy Belko megint a szélen próbálkozik inkább, ha már elől nem megy a gólszerzés, Hemminggel ugyan ez a helyzet, ő pedig a középpályán kezdett. A csatársorba előrenyomuló (játszott már korábban itt is a spanyol) Sartis mellett, alanyi jogon Asperilla, és a kiesők hatására Quazi Mlakar kezdett, aki hatalmas reménységünk. Idén már 4 tétmérkőzése van a szlovénnak, összesen eddig 28 tétmeccsen viselhette a Húsos mezt. Aztán itt van még a másik "későbbre szánt" remek játékosunk Ibra Spasov, bolgár ifjonc, aki ötödik meccsét kapta idén, miután sajnos Boogaart súlyosnak tűnő sérülést szenvedett, kezelése jelenleg is zajlik, hogy a következő meccsen bár bevethető, legalábbis begyógyszerezhető állapotba kerüljön. 

A felforgatás ellenére különösebb problémát nem jelentett a romániai ellenfél legyűrése, a mérkőzés egy bizonyos pontján, az 50. perc magasságában már 4-0-ra is vezettük. Bár tudjuk, hogy itt innen még bőven ki lehet kapni, azok után, hogy 4-1-es állásnál az ellenfél piroslappal megfogyatkozott, joggal gondolhattuk, hogy akár ki is tömhetjük őket. Ez végül nem jött össze, 5-3-ra is visszajöttek, már kettős emberhátrányban. A mérkőzés végső szakaszában szerencsére Irvan bácsi rég elfeledett góllövő csukája is megvillant, beállítva a 6-3-mas végeredményt.

Húsos SC - ULTRA Temesvár 6-3 (2-0)
Gólszerzők.: Belko, Sartis, Quazi Mlakar, Hemming, Reuschel, Irvan Bácsi 

A gólszerzőkre amúgy is érdemes kitérni, a csere-bere hol taktika, hol kényszerű volt, de tény, ami tény, az eddig nem éppen gólgyáros Belko és Hemming is betalált az új pozícióján, Sartis idén van akkora formában, hogy gyakorlatilag mindenhonnan veszélyes, illetve Quazi Mlakar, akire a jövőben valószinűleg jóval nagyobb szerep is hárulhat majd, szintén góllal hálálta meg a kezdő szerepkört. És persze ne hagyjuk ki Kaiser Reuschelt sem akitől megszoktuk, hogy hátulról érkezve időnként meglobogatja a hálót, ő is hozzájárult a szép győzelemhez. 

Csak így tovább, hosszú még a szezon, ha a nagyszámok törvénye érvényesül és a jelenleg előttünk lévő, bár már többször botló Gotham City kipukkad, a Boszi csapatát kellene csak valahogy befogni, hogy visszakerülhessünk az élvonalba. Sajnos túl sokat hibáztunk már, hogy ez elvárható legyen ezen a ponton, de a remény még egészen jó kondícióban van. 

Azok után, hogy a CFC 1905 HU csapatát kaptuk a kupában, a legtöbben elkönyvelték, többek között a Húsos Magazin szerkesztősége is, hogy nagy valószínűséggel vége az idei menetelésnek. Szeretett csapatunk kisebb csodát hajtott végre ennek ellenére, sőt a körülményeket tekintve nem is a kisebb fajtából való ez a csoda, hiszen idegenben harcoltuk ki mindezt, úgy hogy a mérkőzés legelején már lesérült a leggólerősebb játékosunk, Nacho Asperilla. Alaphelyezetben sem voltunk esélyesek, akkor sem ha két 110-es erősségű csapat ütközik, annak tükrében főleg nem, hogy a tavalyi élvonalban töltött idényben oda vissza kaptunk ki a "londoni" kékektől. A 110-es erősségünk pedig eme sérülés hatására hullott porba, hiszen egy olyan extra feature-t még nem sikerült beépíteni a játékba, hogy a cserék időpontjára és személyére legyen behatása a managernek, az automatizmus értelemszerűen posztra cserélt, és Nacho helyére egy remekül fejlődő, a GUEFA ligában sziporkázó támadó állt be, számadatok alapján azonban még nagyon messze van attól, hogy az első csapat környékén lehessen önerőből. Tüsmögi Keblovszky-ról van szó, akinek pályára lépésével máris 105-re csökkent az össz erő, és a reményeink is halványodtak. 

Annak ellenére, hogy a sérülés időpontjában már vezettünk 1-0 arányban, a vicc kedvéért éppen Nacho Asperilla gyönyörű találatával. 

Nacho lerúgása és a nagy tét miatt is alaposan felpaprikázódott a hangulat a mérkőzésen, igazi húsdaráló vette kezdetét,  csak úgy röpködtek a sárgák, Irvan, Gilmore és Butyvskiy is besárgult a mérkőzés alatt. A helyesen megválasztott nyomás taktika ezúttal remekül funkcionált a rúgd és fuss ellen, sikerült lassítani a játékot, és ugyan a labdabirtoklásban enyhe hátrányban voltunk 8 és 7 kapuralövés érkezett a meccs alatt a mi javunkra. Ami fontosabb, hogy bár a CFC egyenlített egy vietkong révén, itt félő volt, hogy a mérkőzés lélektana bedarál minket, az ezúttal az eltiltását töltő, és lassan leköszönő Szkülla Alexopoulos helyén kapott lehetőséget az orosz szupertehetségünk, Scserbina Butyvskiy a 78. percben ismét megszerezte a vezetést a javunkra, és mivel sikerült elérni, hogy kivételesen ne kerekedjen vízilabdamérkőzés eredmény a rangadóból, sikerült is megtartani a vezetést. 

CFC 1095 HU - Húsos SC 1-2 (0-1)
Gólszerzők.: Asperilla, Butyvskiy

Bár igazi felmutatható eredmény nem társul hozzá, azon kívül, hogy történetünk során másodszor értünk el a nemzeti kupa 7. fordulójáig. Külön dícséret illeti a fiúkat, hogy pusztulat nehéz sorsoláson kellett keresztül masírozni idáig. Következő ellenfél a jelenleg szintén elsőosztályú, bár szinte biztos kiesőnek látszó Harács FC, akiket jól ismerünk, eddig 2 közös másodosztályú szezont is abszolváltunk velük, és eddig 4/4 a mérleg ellenük. Ez amúgy biztató, vagyis az lenne, ha ez nem egy olyan univerzum lenne, ahol bármi és annak az ellenkezője is megtörténhet. Mindenesetre reméljük a legjobbakat. 

Elsőre szeretnénk leszögezni, hogy az, hogy a Boszi csapatát vendégül látva döntetlenre végeztünk, önmagában nem hírértékű. 109-es erősségű, az elsőosztályt is megjárt csapat, tavaly a kupát is megnyerték, szó nincs róla, hogy nem fordulhat elő, hogy hazai pályán X-elünk ellenük. Viszont futballszimulátor nem generálhatná azt, amit persze nem először tesz meg, és nem is utoljára, de így tényleg komolytalan bohóckodássá válik egy rangadó, ami ha minden taktikát, felállást és kártyát is számításba véve ilyenkor kiadna egy 2-2-es végeredményt, neadjisten fordulatos 3-3-mat, különösebben nem lenne az az érzése az embernek, hogy ki kell tépkednie a haját szálanként. Na most, hogy miért is van ez az érzés. Hölgyeim és uraim, meg azok, akik egyik kategóriába sem érzik magukat, nehogy kimaradjanak, kedves villamosok, gardróbok és középvezetőként dolgozó vizslák. Kössék fel a gatyájukat, bugyijuakt, pantográfjukat, hámjukat és zsanérjukat. A mai bajnoki végeredménye következik. Döbpergés és őrült bohóc zene kíséretében: 

Húsos SC - Boszi 6-6 (2-0)
Gólszerzőink.: Sartis 2, Belko, Butyvskiy 2, Habib Ababneh

Az első féldiő úgy, ahogy a szokásos módon konszolidált volt, mezőnyfölénnyel és a helyzetek jó kihasználással operáltunk a nyomás taktika keretein belül, a Boszi rúgd és fussa lenne. 2-0-ra vezettünk, először Sartis szerzett gólt, aki azon kísérletezés okán került újra a csatársorba, hogy a rendkívül gólszerény Hemming-nek esetleg jobban fekszik a védekező középpályás pozíciója, ahonnan Gustavo már több gólt is szerzett. Hemming mondjuk nem szerzett gólt, Sartis viszont igen, amire aztán Belko rá is kontrázott egyet a sajátjával, neki ez a második bajnoki gólja. Szüksége volt rá, mert Hemming mellett ő az, aki nagyon keveset mutat támadásban ahhoz képest, ami elvárható lenne. Szóval féldiő, minden fasza, aztán kezdődik a cirkusz.

De tényleg, bohócokkal, labdázó delfinekkel, támolygó pszihológus edzővel; igen, megint részeg lett a félidőre, és további érthetetlen történekkel, aminek futballpályán nem lenne helyük. A pszihológius edző ilyenkor, amikor épp jól állunk a féldiőben és nekünk "nincs is rá szükség" olyan jól működik, hogy 1 perc alatt egyenlít az ellenfél. Oké, ez normális, néha amúgy előfordul, mondjuk szökőévente a világ összes bajnokságát is beleértve. Szóval ezen meg sem akadunk, Scserbina Butyvskiy gólt szerez, és megint vezetünk. Az orosz játékosunk talán érdemes kiemelni, Irvan bácsi eltiltása által megint kezdő lehetett kedvenc pozíciójában, és két góllal hálálta meg a bizalmat. A jövőben egyre gyakrabban láthatjuk majd bizonyára újra a pályán, és nagyon reméljük, hogy ezt a formáját tartogatja akkora is.

Vezetünk három-kettőre, de tudjuk, hogy nincs vége. Persze, hogy nincs, bő öt perc kell a Boszinak, hogy fordítson, a 66.percben 4-3-ra vezettek a pályánkon. Itt tűnt úgy, hogy igazán urai vagyunk a helyzetnek ezen a vízilabda mérkőzésen, amit a cirkuszban játszanak, mert hosszú gólcsend után Habib Ababneh megszerezte a meccsen az egyenlítést, idényben harmadik gólját szerezve. Aztán jött Scserbina második gólja pár percre rá, a következő percben pedig Sartis is feliratkozott a duplázók listájára, ezen a ponton volt 6-4 az állás. HAT-NÉGY, de ez nem elég bohóc, ennél sokkal bohócabb ha fokozzuk, és ahelyett, hogy végetérne az őrület, következik még két gól, ezúttal a vendég Boszi oldaláról. A 84 és a 86. percben visszajönnek döntetlenre, és a mérkőzés hajráját tekintve igazából örülhetünk, hogy nem sz*ptunk ki, mert a hosszabbítás perceiben inkább vendég lehetőséget adódtak. 

Sok lövés, 15-14 arányban a Húsos javára, és 53%-os labdabirtoklás, tényleg a statisztika alapján igazi rangadó volt, a tabella alapján is igazi rangadó, de ha az eredményt nézzük, bohóckodás. 

A mester rendkívül kulturáltan csak ennyit mondott, miközben finom pöccintésekkel próbálta újraélszteni a promóciós ajándékként kapott falhozb*szott okosóráját: 

A meccsmotornak muszáj lenne a kártyákon, egyéb számokon alapuló algoritmuson át vigyelembe venni azt is, hogy közel kimaxolt csapatok küzdenek egymással, ahol elképzelhetetlen, hogy egy csapat hat gólt kapjon, amellett, hogy ugyan ennyit képes rúgni is. Komolytalanná teszi az egészet. 

És most, hogy komolytalannak tituláltunk mindent, vegyük is komolyan, hiszen féltávhoz érkezett a II. osztály idei szezonja, és nem állunk túl fényesen. 

A Boszi hiába mentett pontot, a Gotham City visszaelőzte, mi pedig próbálunk kapaszkodni a harmadik helyen, dacára annak, hogy a legjobb keretünk van. Talán bízhatunk abban, hogy az elhullajtott pontokat majd visszaadja a randomgenerátor, de azon sem fogunk meglepődni, ha nem. 

Hajrá Húsos!  

...szóval mit is gondolhattunk? Kétszer egymás után? Legjobb kerettel rendelkezve a ligában, talán túlzás is lenne. Azok után, hogy a múltkor cikk diadalmasan számolhatott be a Gotham City FC sz*rrá veréséről, jött a kijózanító..vagy inkább alkoholizmusba taszító pofon. 

Szó sincs róla, a Maros FC csapatának remek kerete van, a tabellán sem álltak rosszul, ki lehet kapni persze. Ha nem kapnánk ki annyiszor olyankor is, amikor amúgy nem lehetne. Se az erősség, se a matematika, se a jóizlés szerint. Maradjunk tárgyilagosak, kikaptunk, és bár továbbra is jó esélyünk van a bajnokságban, sőt még a kupában is áll csapat, illetve él a remény, nem tudjuk meddig. 

Maros FC - Húsos SC 3-1 (2-0)
Gólszerzőnk.: Gustavo Sartis

Többet támadtunk, annyi helyzet maradt ki, mint égen a csillag, viszont a hazaiak az első félidőben már korrekt előnyt dolgoztak ki, és 2-0-ra vezettek. A csapatpszihológosunk nekünk, jó szokásához híven ekkora már mélyen a pohár fenekére nézett, állítólag össze is húgyozta a vadonatúj csapatmelegítőt, így sok hasznát nem vehettük. A második félidőben is folytattuk az erőjátékot, letámadtunk, a kapuhoz szegeztük a Maros-t, és ... hagytuk ki a helyzeteket. Sorra. Aztán újra. Szóval már meg sem lepődtünk, amikor megkaptuk a harmadikat is, amire ugyan Gustavo Sartis, aki, hogy pozitívum is legyen, remekül foglalta vissza kezdő pozícjóját, 6 bajnoki és 3 kupagólja van már, maximálisan pótolja a szünetben lelépő Dunphyt. Több azonban nem volt ebben a meccsben számunkra, vártuk persze, hogy jön a generátor csodája, és hogy 3 percen belül 4 gólt is beütünk, amit átéltünk már a f*sz mindkét oldaláról, ezúttal nem érkezett. A statisztikában némi fölényünk volt, viszont a meccs lefolyását nézve tárgyilagosan jogosan tartotta otthon a három pontot a Maros FC. Főleg úgy, hogy kezdi kihúzni a gyufát Irvan bácsi, aki leigazolása után az első időszakban sziporkázó formában futballozott, azóta viszont főleg a piroslapok gyűjtögetéséről, meg a balhéról híres. 

Félre értés ne essék, imádjuk a balhét, de gólokat is kell mellé szerezni, ezt írja az alapszabályzat. Irvan bácsinak sürgősen példát kellene vennie például Van Bomm'l Boogaart-ról, aki ugyan rendszeresen fizikailag is inzultálja az ellenfeleket, alkalmasint a játékvezetőt is, mindazonáltal gólokkal is bizotsítja a helyét a Húsos SC kezdőjében. 

A szezon eddigi legnagyobb sikerét értük el azzal, hogy bár számokban gyengébb, a szezon számaiban jóval erősebb csapatot fogadtunk. A Gotham City FC hibátlan mérleggel vezette a tabellát, amikor a Vágóhíd utcai Sporttelepen tették tiszteletüket, és nem sok jó élménnyel gazdagodtak. 

A mérkőzés előtt, csendes nyárelő uralkodott a stadion körül, a malacok vidáman falatoztak, a traktorok és kukásautók pedig menetrend szerint haladtak át a pályát övező utakon felállított fizetőkapukon. Érezhető volt a csapat ingadozó teljesítménye az érdeklődésen is, bár a kocsmák tele voltak, az utcákat és parkokat a hagyományoknak megfelelően szemetelték és hugyozták romosra a szurkolók, a jegyet váltó nézők ezúttal messze voltak a megszokott 100,000 plusztól, csak, pontosabban "csak" 87,000 Húsos fanatikus, és néhány vállalkozó kedvű, veszélyt és vidéki életet kedvelő vendég szurkoló foglalt helyet a stadionban. A hangulat ettől független hibátlan volt. 

Ahogyan a mérkőzés is. Bízhattunk abban, hogy minden a Gotham City-nek sem jöhet be, és mi sem húzhatjuk mindig a rövidebbet az x-es meccsekből, rutinos szakértők egy jó része is az első osztály totójában a mi csapatunkra voksolt. Nagyon jól tették, hiszen kiütéses, rekordközeli győzelmet arattunk, az utolsó fél órában belepasszíroztuk a trágyás humuszba az ellenfél arcát, és remélhetőleg annyi önbizalmat szereztünk, ami a szezon hátralévő részére kitart. 

Húsos SC - Gotham City FC 7-2 (1-1)
Gólszerzőink.: Asperilla 3, Boogaart, Hemming, Irvan, Belko

Részletekbe menően megint ott kell elsősorban elidőznünk, hogy mexikói támadónk, Nacho különleges zsenialitása és gólérzékenysége nélkül jóval nehezebb dolgunk lenne. A mai meccsen is nagyon durván kivette a részét a góltermelésból, ezúttal 3 gólt durrantott, a szezonban eddig 9 bajnoki, 9 kupa és 2 nemzetközi gólja van. Zseni az ember. Az első félidőben ő szerzett vezetést, amire ugyan érkezett a válasz, és eléggé szűkült a stadionban ülők ánuszrózsája, mert nem egy meccset sz*rtunk már el vezető pozícióból.  A második féldiőben is Asperilla köszönt be és vezettünk újra a góljával, amire még ismét érkezett válasz, továbbra sem volt biztos semmi, a mezőnyfölény ellenére sem természetesen.

Ezúttal jól sült el az a taktikai választás a mester részéről, hogy ugyan úgy, a nyomástaktikát alkalmaztuk, egy papíron gyengébb csapat ellen, mint amivel ők készültek, így bízhattunk benne, hogy a taktika nem lesz befolyásoló tényező, pusztán az erőkülönbség. Boogaart Van Bomm'l hentes barátunkon volt a sor, aki harmadjára is megszerezte a vezetést, és az ő tekintélyéből fakadóan talán már erre nem volt pofája válaszolni a Gotham-nak. A hollandus gólja a 61. percben történt, tehát megtévesztő a végeredmény, a mérkőzés első órájában teljesen háromesélyes volt a mérkőzés. Utána viszont megroppant a vendég csapat, beindult a csirketollakkal meghajtott gőzborotva, és 7 perccel később Hemming szerezte meg idei első gólját. Nagyon jól tette, épp a minap került szóba csapatértekezleten, hogy amellett, hogy mezőnymunkája kimagasló, a gólszerzésben finoman szólva sem jeleskedik, így esetleg más pozícióban kéne vele próbálkozni. Ez később még bekövetkezhet, de mindenesetre megszületett az első gól. Ugyan ez a helyzet a magyar támadónkkal Kobra Belko-val is, bár ő az élvonalban is a második etapra tartogatta a góljait, most szintén megszerezte első szezonbeli gólját. a 83. percben. Hemming és Belko gólja között pedig történt még két el nem hanyagolható esemény, Asperilla 3. gólja, és 1 percre rá Irvan bácsi szólója után egy újabb gól. akárhogy is számoljuk ez összesen hét. 

A tabellán ezzel öt pontra lopakodunk fel a Gotham City FC-re, a Boszi még közöttünk, és nagyon bízunk benne, hogy ez egy igazi menetelés kezdete, a jelenlegi éllovas pedig lassan, de biztosan csúszik vissza, oda, ahová papíron való. 

Eger FC - Húsos SC 3-4 (1-1)
Gólszerzőink.: Spasov, Asperilla 2, Lalo Horcajo