Két döntetlenünk óta egy hullámvasútra ült fel a Húsos SC csapata, aminek szombati állomása megint leszállóban földön csattant. Román földön ráadásul, a bajnoki címvédő sikeres revansot vett azok után, hogy hazai pályán 6-3-ra legyőztük őket. Ezúttal a fix kezdőből Irvan bácsi hiányzott eltiltás miatt, a sárgák gyűjtögetése miatt sajnos nagyon ritka, hogy a legerősebb kezdőnk tud a gyepre futni. Sartis kapott lehetőséget ismét az eredeti jobb szélső pozíciójában.

 Túl sok elemezni való a szigorú tényeket illetően nem nagyon van a mérkőzésen, a románok simán legyőztek minket. 

Pedig a mérkőzés egyáltalán nem indult botrányosan. Bár mint tudjuk vezetést szerezni itt nem mindig előny, ennek ellenére Asperilla gólja csendre intette a román tábort. Mámoros vezetésünk tartott vagy három percig, a hazaiak egyenlítettek és elkezdtek nyomást gyakorolni ránk. Ennek eredménye képpen előnybe is kerültek bő 10 perccel később. A mérkőzés döntő szakasza itt következett, ahol a mieink csalást kiáltottak. Némileg joggal, a hivatalos közvetítés az alábbi üzenettel érkezett: 

Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy szabályos gólt vettek el tőlünk, mert drága keleti szomszédaink a VAR kocsiból is csirkeólat csináltak, az ottani dolgozók pedig felültek a lelátóra. Persze azt hiszem nem nevezhető problémának, hogy a játékmotor nem operál a VAR hatalmával, így is éppen elég gyötrelmes a "fordulatokat" feldolgozni, ez a plusz fűszer lehet, hogy végzetes lenne néhány menedzser idegrendszerének, még meg nem őszült fürtjeinek és eddig falhoz nem baszott söröskriglijeik számára. Pedig 2-2-ről megint egy új meccs kezdődhetett volna, de ezt már ugye soha sem tudjuk meg. 

Egyből bekaptunk a harmadik gólt is, miután az eredményjelző a Húsos SC neve mellett még mindig csak egyet mutatott, így is mentünk a félidőre. Utolsó mentsvárunk a csapatpszihológus lehetett volna, ami sok csapatot kihúzott már a mocsárból a félidei gyógyszerezésével és beszédével, de mint tudjuk, ez a munkatárs nálunk általában teljesen alkalmatlan állapotban jelenik meg a mérkőzéseken, inkább lehangoló a depresszív viselkedése, ahogy habzó szájjal, remegő kézzel, cigarettázva motiválja a fiúkat. Sajnos. 

A játékrész kezdetén hamarosan újabb gólt kaptunk, ami igazából pontot is tett mindenre, még ha szépíteni sikerült is Van Bomm'l találatával. A hátralévő idő leginkább nyüglődés volt a számunkra, szerettünk volna már hazajönni inkább ebből a pusztulatból, és a hazai címvédő a nyomását, még további két góllal nyomatékosította. Lehetett volna ebben a meccsben is sokkal több, de ha Marinéninek pöcse lett volna, Maribácsi lett volna ugye. Szóval igaz, ami igaz, megérdemelt hazai győzelem született, a címvédő ellen igazából 2 mérkőzésen 3 szerzett pont egyáltalán nem szégyellni való. 

A szurkolóink megint Van Bomm'l Boogaartot választották a legjobbnak, leginkább góljának köszönhetően, talán ő is hibázott a legkevesebbet,  másrészt pedig kiemelkedő szériát produkál, meccsek óta nem ütött ki senkit spontán felindulásból, így továbbra is a gyepen számíthatunk rá, és nem a lelátón foglalja a helyet a derék szurkolók elől. 

Ami igazi probléma, hogy hosszú idő után először kerültünk el a biztos bentmaradó hatodik helyről, és a mezőny mögöttünk álló fele félelmetesen sűrű, így minél kevesebb ilyen reménytelen produkció kellene. Mivel már csak két mérkőzés van hátra, lehetőleg egyetlen egy sem. 

A kezdeti döcögés után a NEWCA TE azért méltó félelmetes hírnevéhez, és szép lassan felzárkóztak az élmezőny ajlára, de mindenesetre a top 6-os helyezés garantáltnak látszik a számukra. Azok után, hogy a Törőcsik stadionban fényes győzelmet arattunk ellenük, jöttek a vérbosszúra. 

Mi lettünk idén az ő Boszikájuk. Illetve ha a saját szemszögünkből nézzük, a biztos kieső Boszika elleni -bár már ezt sem lehet biztosan állítani - 6 pontot egy jóval esélyesebb NEWCA ellen szedtük össze. Ettől még ezek a vesztett pontok nagyon fájdalmasak, de térjünk rá a mai mérkőzésre. 

Rég nem látott magabiztos játékot láthatott a Vágóhíd utcai sporttelepre látogató jobbágy, megfontolt okos játékkal úgy voltunk vele, hogy jöjjön az ellenfél, ha akar. Annyira nem akart, illeve nem tudott, az első félidő gólnélküli döntetlent hozott, ami nem igazán jellemzi a ligát. Hemming és Irvan bácsi sárgákat gyűjtögetett, amire érdemes figyelni, mert a végjátékban az eltiltásoknak is nagy szerepe lehet, habár szépszámmal sorakoznak a beugrásra készen erős fiataljaink. 

Aztán még mielőtt komolyan pánikolt volna bárki is, hogy gólszegény lesz a találkozó kivételesen, a második félidőt élesebben kezdő vendég lilák vezetést szereztek. Ez azonban a lehető legjobbkor jövő figyelmeztető találat volt, mert az összességében nagyon összeszedett játékosaink egy pillanat alatt kapcsoltak, és a következő percben Habib Ababneh, két perc múlva pedig a korábbi írásban élesen kritizált szombréróbajnok szivarcsempész mexikói gólvágónk Asperilla talált meg újra azt a csizmáját, amiben gólok is vannak. A képen ő látható a gólja után, mögötte pedig a másik kulcsember. 

Itt megint fordult következett, mert annyira örvendeztünk a vezetésnek, hogy a középkezdésnél nem figyeltünk több helyen is, azonnal jött az egyenlítés, és a mérkőzésnek ez volt az a kritikus pontja, amikor hiába a mezőnyfölény és a látható könnyedség a játékunkban, könnyen bukóra is fordulhatott volna a mérleg nyelve. 

Szerencsére nem így lett, még jóval a célegyenesbe fordulás előtt, Van Bomm'l Boogaart- aki kivételesen nem volt eltilve, és tépte ki a szemét senkinek és nem vert szájon senkit ezúttal megint a szebbik arcát mutatta, és mint utóbb kiderült, győztes gólt szerzett. Szép cselekkel cikázott végig a lila védelmen, és 3-2-re alakította a végeredményt. Volt még gól a meccsben, főleg a Húsos csapatában, de tudjuk, hogy staisztikailag ilyenkor sokkal gyakoribb egy utolsó perces bekapott gól, esetleg ha igazán humoros a játék akkor kettő is. 

Tényleg itt a végjáték, minden pont számít, ezért hatalmas lépés ez a győzelem a bentmaradás irányába. Rég volt már ilyen, hogy az előttünk lévők közelebb kerültek az üldözőknél, egy esetleges B.L.Z elleni győzelem kis szerencsével a 4. helyre is rúghatna minket, persze ne szaladjunk ennyire előre. Kemény világ jön még. 

A meccs embere Boogaart lett, egyrészt mert nagyon jól játszott, másrészt talán értékeli a holland a szurkolók gesztusát, hogy azok után, hogy az utóbbi hetekben többet volt a lelátón, az öltőzőben idő előtt, előzetesben és a falusi fogdán, mint a gyepen, kitartanak mellette és kedvelik a játékát.