Egyre kevesebb a hátralévő forduló, jelenleg úgy néz ki, hogy az előttünk álló mezőny távolodik tőlünk, a mögöttünk sorakozó viharfellegek pedig sűrűsödnek. Jelenleg 23 pontunk van a 6. helyen, mögöttünk következik a Tristram és a Cingár 22-vel, aztán az Udvardi Békások és a Boszika 20-20 ponttal meccsen belül, utóbbi már a 10. helyen. 

Az aktuális ellenfelünk a CFC 1095 HU csapata volt, aki az előző körben még Chelsea 1095 HU néven futott, viszont a készítők állítólag elkezdték írtani azokat a csapatokat, akik valódi sztárcsapatok nevét haszálták, így londoni társainknak váltani kellett némileg. Nevet változtattak, azt a kellemes szokásukat viszont nem változtatták meg, hogy minket megvernek. Szorosabb meccs jött össze, mint a hazai meccsünk volt, de pontszerzésre nem sok esélyünk volt sajnos. 

Az első féldiő körülbelül szorosnak volt mondható, hamar hátrányba kerültünk aztán masszív mezőnyjáték, a játékrész végén kaptunk még egy gólt. Ez eddig körülbelül megegyezik az előző forduló menetrendjével, sőt még az is, hogy a második félidő kezdetén bekaptuk a harmadikat is. 

Az viszont hiú ábránd volt, persze senki se hitte el, hogy ilyen forgatókönyv kétszer egymás után bejön. Mármint, hogy háromgólos hátrányból még hozzászólhatunk a pontok elosztásához. Belko a szezon második felére valamelyest elkapta a fonalat, ezzel párhuzamosan Asperilla már hosszú idő óta gólképtelen, pedig hosszú ideig a gollólövőlista élmezőnyében szerepelt.  Itt jött volna az a rész, amikor elindulunk vissza a mérkőzésbe, a CFC azonban nagyon hamar, pár perccel a gólunk után megszerezte a negyediket, innentől kezdve pedig nem nagyon maradt remény. Floyd Gilmore még megszerezte első gólját a csapatunkban, ez mindenképpen említésre méltó, beállítva a 4-2-es végeredményt, de összességében elég kiábrándító volt a helyzet. A mérkőzés ereményére és képére is vetítve az a konklúzió, hogy a CFC jobb volt, kétszer is, és ennek eredménye a számunkra kereken nulla pont az egymás elleni mérkőzéseken. 

A másodosztályból hozott lendület, és az a 9 pont, amit az első három meccsen szereztünk tart minket ott, ahol jelenleg vagyunk, a győzelmek egyre esetlegesebbek, a legutóbbi UTE elleni siker is leginkább csodaországban született meg. Komoly értekezések és fontolgatások következnek, hogy a szezon hajrára milyen felállással, taktikával és mentalitással álljunk ki, mert nagyon sokat tettünk azért, hogy meglegyen a bentmaradás, de a munka még nincs befejezve, és egyre inkább nyilvánvaló, hogy nem is csak rajtunk múlik. A csapat fennállása óta ennyire nem éreztük még, hogy nincs a kezünkben a sorsunk. 

Persze ez nem igaz, nyerni kell, sokszor, ennyire egyszerű. 

A meccs emberének a szurkolóink Dillon Phil Dunphyt szavazták meg, egyrészt remek mezőnymunkája miatt, másrészt azért, mert neki is közeleg a szerződésének lejárta, és nagy valószinűséggel a fiatalok erősödése végett nem kerül meghosszabításra. 

Evangéliummal kezdenénk a cikket,>>>spoiler alert<<<, a Húsos SC történetének egyik újabb nagy skalpját szedtük össze, hazai pályán sikerült elporolni az egyik legnagyobb múltú magyar csapatot, az UTE FC-t. Hogy mi kellett ehhez? A csapat hihetetlen elhivatottsága, a játékosok küzdenitudása, az új játékos hibátlan beilleszkedése, és az az univerzumok közötti féregjáratgenerátor, ami a meccsek szimulálását végzi. A tabella, és az egymás össze-vissza verésén alapuló prófécia alapján nem lett volna egyébként hatalmas meglepetés, ha otthon tartjuk a három pontot, a körülmények ismeretében azonban felettébb az. Kissé emlékeztetett a mérkőzés azokra az időkre, amikor a II.osztály egyik sorsdöntő rangadóján a Jázminusz csapata ellen 0-4-es hátrányból álltunk fel. Nem a sírból, az az alatti felfedetlen ércbányából. 

A lényeg röviden, hogy a Retlek Borzomot üldöző vendég újpesti alakulat a papírforma szerint kezdte a meccset. Fatmagül Gökçek várható, ám mégis hirtelen távozása után a helyére érkezett Hemming kezdett a posztján. A svédünk, mire labdába érhetett volna már hátrányban voltunk a Vágóhídon, sikeresen összehoztunk egy büntetőt a kezdés után, a 10. percre pedig már 2-0-ás előnyben voltak a vendégek. Számítottunk a kemény kihívásra, arra is, hogy hátrányba kerülünk, és azt is tudtuk, hogy a féldiőben ez nem feltétlen baj. Feltéve, ha a csapatpszihológus még nem itta le magát a csontkukacok alatti földkéregbe, a második félidő kezdetén megint várhattuk a csodát. A csoda az UTE harmadik gólja formájában érkezett, így már csak a legrészegebb, vagy a legszociopatább hazai szurkolók hihettek a győzelemben. A stadionunkban amúgy nem jellemző, csendes hangulat uralkodott, sokan el is indultak inkább a sarki vimpishez megvacsorázni, mielőtt hazamennek kannásbort vedelni. A jegyeladásból ismert durván 101,000 nézőből mindössze körülbelük 50-60 ezer láthatta azt ami ez után történik. 

Hemming mintha csak bizonyítaná akarná azt, hogy megérte azt a horror összeget, amiért Gökçek helyére hoztuk, szerzette magának egy labdát és közvetlenül az Újpest harmadik gólja után szépített. Ez még persze kevés volt az üdvözüléshez, Dunphy harciassága és remek gólpassza Szkülla Alexopoulos irányába viszont már kimondottan reményekkel kecsegtetett, amikor 2-3-mat mutatott az eredményjelzőtábla. 

Hosszasan pergett az óra ennél az állásnál, de itt már érezhető volt, hogy fölényben lehetünk, főleg mentálisan. És miután maradt ki vendég helyzet is bőven, egy labdaszerzést követően Hemming konkrétan hülyét csinált a lila védelemből egy megszerezte az egyenlítő gólt. A lelátó persze nem telt vissza teljesen, de jónéhány a körkényen garázdálkodó,  üvegeket hajigáló, és petárdázó derék szurkoló megpróbált visszajutni a stadionba, kezükben az eredmények alkalmazást szorongatva az okostelefonon, artikulálatlan hangnemben az újpesti kisebbségi állampolgárokat arra szólítva fel, hogy közösüljenek a szülő édesanyjukkal. A gondos szervezők persze válogatás nélkül vissza is engedték őket. Gyalázatos viselkedés volt ez a részükről, legyen a büntetésük az, hogy mire visszamásztak a lelátókra, nem láthatták azt a csaknem félpályás eresztést, amit Kobra Belko eresztett el, és akadt be a vendég hálóba. Boogaart eltiltása okán Belko továbbra is a középpályán kapott helyet annak ellenére, hogy visszaálltunk a 3 támadós felállásra, alighanem a mestert dícséri, mert amióta a magyar vitéz egy sorral hátrébbről támadja a kaput, szemüveg nélkül is kiválóan látja azt, és rendszeresen gólt is szerez. Vezetünk! 

0-3-ről 4-3-mas vezetés, és már csak pár perc! A generátor alapján nyilván szopó, most azonban nem jött be szerencsére, néhány UTE roham elől sikerült kitérni, és a hosszabbításban Hemming újabb remek megmozdulással tette emlékezetessé bemutatkozását. Az ítéletvégrehajtó végül nem ő, hanem Belko volt, egy tizenegyest hozott össze, az értékesítés pedig sikeres volt, így 5-3, és már nem volt az az Isten, az a játékmotor és a mocskoséletű boszorkány, aki elvegye a három pontot. 

A következmény: az UTE elől megint meglógott a Borz, bár nagyon éles a bajnoki csata. illevte, hogy mi is stabilan tartjuk az utolsó bentmaradó 6. pozíciót. A stabil itt barokkos túlzás, mert rettentő szoros mögöttünk a pálya, a CingárFC konkrétan meccsen belül van. 

Összesen 45 bajnoki gólt szerzett a Húsos SC színeiben török támadó, az első osztályban is 8 alkalommal volt eredményes. A másodosztályban töltött két szezon alkalmával házi gólkirály volt. 9,6-os erőssége miatt lemaradt a fiatalító szérumokról, nem volt értelme többet fektetni a játékába, leginkább amiatt, mert a következő szezonra már a gyengülésnek induló 32-éves korosztályt erősítette volna. Kegyetlen döntést hozott a vezetőség, de nem láttak más megoldást. 

Jó szívvel fogunk emlékezni rá, reméljük jó helyre kerül a levezető szezonokra és köszönünk neki mindent! Nekünk viszont muszáj volt továbblépnünk, hajszálón csüng a bentmaradásunk. Kobra Belko pozíciója még mindig nem egyértelmű, a középpályán gólerősebbnek tűnik, fiatal neveltjeink egyre inkább bevethető állapotban lesznek. Erősítésnek szánt igazolás is érkezett Fatmagül pótlására, egy gólerős norvégról épp hogy lecsúszva a svéd Brynjulf Hemming érkezett 27 évesen 10,0 erősséggel a középpályára első körben, de sanszos, hogy a debütáló meccsén csatárként próbáljuk majd ki a skandináv vikinget. Keresztneve helyett rövidesen fog kapni egy vikinges becenevet is, mert a sajtó munkatársai nevében jelentem ki, hogy ezt a nevet többet nem vagyok hajlandó kibetűzni és leírni, mindenre nekem sincs időm. 

Akkor még nem volt biztos, bár pár hete már megjelent a sajtóban lehetséges távozása, hogy a Boszika elleni zakó alkalmával szerezte utolsó gólját a csapatunkban, ez látható az alábbi képen. Hajrá Fatmagül!