Mindkét csapatnak hatalmas volt a tét a mérkőzés előtt. Húsos győzelem esetén még maradt volna reális sanszunk arra, hogy tisztán bentmaradjunk az első szezonunkban a legmagasabb osztályban. A Retlek Borzom pedig életben akarta tartani a bajnoki címről dédelgetett álmait. Derék szurkolóink pedig idei utolsó idegenbeli túrájukat tehették meg, ezúttal a Retlek Borzvárba. Ha az állítanánk, hogy büdösek voltak a vendéglátóink, nem hazudnánk, viszont mi sem éppen a drága parfümökről és illatszereinkről, nameg a napi tisztálkodásról vagyunk híresek a vágóhíd dögszagú árnyékában. 

A nagy tétet mindenki érezte, harapni lehetett a levegőt az arénában. Korán hátrányba kerültünk, amit aztán az első félidőben remek helyzetkihasználással, és szép megoldásokkal meg is fordítottunk, először a svéd dömper Hemming, majd a görög félistenszármazék Szkülla jóvoltából. Rutinos játékosok már tudhatják, hogy a csapatpszihológus feltalálása óta a félidei vezetés minimum fél vereséggel ér fel, az esetünkben inkább kettővel. A mezőnyben is fölénk kerekedő borzok 4-2ig hasítottak el, amire még Habib Ababneh révén érkezett egy halovány kísérlet arra, hogy visszavegyük a kezdeményezést, az extázisban játszó Retlek megint kettővel válaszolt, a mi egy találatunkra, így a 80. percre 6-3 volt az állás. Megint a reménytelenség uralkodott el, és bár derék módon küzdöttünk és visszakapartuk magunkat a mérkőzésbe, Boogaart és Asperilla is gólt szerzett a hajrában, annyi szerencsénk már nem volt, hogy ekkora hátrányból pontot mentsünk. Bár hatalmas meccset játszottunk a bajnoki cím most már legfőbb várományosával, megérdemelt hazai győzelem született. 

Nagyon-nagyon nehéz szezonon leszünk túl, ha végre vége lesz, és egyelőre a helyzet úgy áll, hogy a legjobb esetben is osztályozón vívhatjuk ki a bentmaradást. Ez azért is rendkívül elszomorító, mert a szezon túlnyomó többségében végig bentmaradó helyen álltunk, időnként magabiztosan is, a szezon elején pedig még az élmezőny sem tűnt foghatatlannak. Ezt láthatjuk az alábbi ábrán. 

Sok nagy győzelmet arattunk nagyon jó csapatok ellen, viszont sajnos pusztulat sok pont ment el olyanok ellen, akik még jelenleg is mögöttünk vannak a tabellán. Elég csak a Boszikának adott 6 pont, de a MaddenGates és az ATKA is legyőzött minket, akik szintén mögöttünk vannak, és ott is maradnak. Az őrültek ellen egyébként még javíthatunk, muszáj is ezt tennünk, és akkor legalább lesz még 2 meccsünk bizonyítani a lentről érkezőkkel szemben, hogy helyünk van ebben a ligában, legalább még 1 szezonra. 

Két döntetlenünk óta egy hullámvasútra ült fel a Húsos SC csapata, aminek szombati állomása megint leszállóban földön csattant. Román földön ráadásul, a bajnoki címvédő sikeres revansot vett azok után, hogy hazai pályán 6-3-ra legyőztük őket. Ezúttal a fix kezdőből Irvan bácsi hiányzott eltiltás miatt, a sárgák gyűjtögetése miatt sajnos nagyon ritka, hogy a legerősebb kezdőnk tud a gyepre futni. Sartis kapott lehetőséget ismét az eredeti jobb szélső pozíciójában.

 Túl sok elemezni való a szigorú tényeket illetően nem nagyon van a mérkőzésen, a románok simán legyőztek minket. 

Pedig a mérkőzés egyáltalán nem indult botrányosan. Bár mint tudjuk vezetést szerezni itt nem mindig előny, ennek ellenére Asperilla gólja csendre intette a román tábort. Mámoros vezetésünk tartott vagy három percig, a hazaiak egyenlítettek és elkezdtek nyomást gyakorolni ránk. Ennek eredménye képpen előnybe is kerültek bő 10 perccel később. A mérkőzés döntő szakasza itt következett, ahol a mieink csalást kiáltottak. Némileg joggal, a hivatalos közvetítés az alábbi üzenettel érkezett: 

Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy szabályos gólt vettek el tőlünk, mert drága keleti szomszédaink a VAR kocsiból is csirkeólat csináltak, az ottani dolgozók pedig felültek a lelátóra. Persze azt hiszem nem nevezhető problémának, hogy a játékmotor nem operál a VAR hatalmával, így is éppen elég gyötrelmes a "fordulatokat" feldolgozni, ez a plusz fűszer lehet, hogy végzetes lenne néhány menedzser idegrendszerének, még meg nem őszült fürtjeinek és eddig falhoz nem baszott söröskriglijeik számára. Pedig 2-2-ről megint egy új meccs kezdődhetett volna, de ezt már ugye soha sem tudjuk meg. 

Egyből bekaptunk a harmadik gólt is, miután az eredményjelző a Húsos SC neve mellett még mindig csak egyet mutatott, így is mentünk a félidőre. Utolsó mentsvárunk a csapatpszihológus lehetett volna, ami sok csapatot kihúzott már a mocsárból a félidei gyógyszerezésével és beszédével, de mint tudjuk, ez a munkatárs nálunk általában teljesen alkalmatlan állapotban jelenik meg a mérkőzéseken, inkább lehangoló a depresszív viselkedése, ahogy habzó szájjal, remegő kézzel, cigarettázva motiválja a fiúkat. Sajnos. 

A játékrész kezdetén hamarosan újabb gólt kaptunk, ami igazából pontot is tett mindenre, még ha szépíteni sikerült is Van Bomm'l találatával. A hátralévő idő leginkább nyüglődés volt a számunkra, szerettünk volna már hazajönni inkább ebből a pusztulatból, és a hazai címvédő a nyomását, még további két góllal nyomatékosította. Lehetett volna ebben a meccsben is sokkal több, de ha Marinéninek pöcse lett volna, Maribácsi lett volna ugye. Szóval igaz, ami igaz, megérdemelt hazai győzelem született, a címvédő ellen igazából 2 mérkőzésen 3 szerzett pont egyáltalán nem szégyellni való. 

A szurkolóink megint Van Bomm'l Boogaartot választották a legjobbnak, leginkább góljának köszönhetően, talán ő is hibázott a legkevesebbet,  másrészt pedig kiemelkedő szériát produkál, meccsek óta nem ütött ki senkit spontán felindulásból, így továbbra is a gyepen számíthatunk rá, és nem a lelátón foglalja a helyet a derék szurkolók elől. 

Ami igazi probléma, hogy hosszú idő után először kerültünk el a biztos bentmaradó hatodik helyről, és a mezőny mögöttünk álló fele félelmetesen sűrű, így minél kevesebb ilyen reménytelen produkció kellene. Mivel már csak két mérkőzés van hátra, lehetőleg egyetlen egy sem. 

A kezdeti döcögés után a NEWCA TE azért méltó félelmetes hírnevéhez, és szép lassan felzárkóztak az élmezőny ajlára, de mindenesetre a top 6-os helyezés garantáltnak látszik a számukra. Azok után, hogy a Törőcsik stadionban fényes győzelmet arattunk ellenük, jöttek a vérbosszúra. 

Mi lettünk idén az ő Boszikájuk. Illetve ha a saját szemszögünkből nézzük, a biztos kieső Boszika elleni -bár már ezt sem lehet biztosan állítani - 6 pontot egy jóval esélyesebb NEWCA ellen szedtük össze. Ettől még ezek a vesztett pontok nagyon fájdalmasak, de térjünk rá a mai mérkőzésre. 

Rég nem látott magabiztos játékot láthatott a Vágóhíd utcai sporttelepre látogató jobbágy, megfontolt okos játékkal úgy voltunk vele, hogy jöjjön az ellenfél, ha akar. Annyira nem akart, illeve nem tudott, az első félidő gólnélküli döntetlent hozott, ami nem igazán jellemzi a ligát. Hemming és Irvan bácsi sárgákat gyűjtögetett, amire érdemes figyelni, mert a végjátékban az eltiltásoknak is nagy szerepe lehet, habár szépszámmal sorakoznak a beugrásra készen erős fiataljaink. 

Aztán még mielőtt komolyan pánikolt volna bárki is, hogy gólszegény lesz a találkozó kivételesen, a második félidőt élesebben kezdő vendég lilák vezetést szereztek. Ez azonban a lehető legjobbkor jövő figyelmeztető találat volt, mert az összességében nagyon összeszedett játékosaink egy pillanat alatt kapcsoltak, és a következő percben Habib Ababneh, két perc múlva pedig a korábbi írásban élesen kritizált szombréróbajnok szivarcsempész mexikói gólvágónk Asperilla talált meg újra azt a csizmáját, amiben gólok is vannak. A képen ő látható a gólja után, mögötte pedig a másik kulcsember. 

Itt megint fordult következett, mert annyira örvendeztünk a vezetésnek, hogy a középkezdésnél nem figyeltünk több helyen is, azonnal jött az egyenlítés, és a mérkőzésnek ez volt az a kritikus pontja, amikor hiába a mezőnyfölény és a látható könnyedség a játékunkban, könnyen bukóra is fordulhatott volna a mérleg nyelve. 

Szerencsére nem így lett, még jóval a célegyenesbe fordulás előtt, Van Bomm'l Boogaart- aki kivételesen nem volt eltilve, és tépte ki a szemét senkinek és nem vert szájon senkit ezúttal megint a szebbik arcát mutatta, és mint utóbb kiderült, győztes gólt szerzett. Szép cselekkel cikázott végig a lila védelmen, és 3-2-re alakította a végeredményt. Volt még gól a meccsben, főleg a Húsos csapatában, de tudjuk, hogy staisztikailag ilyenkor sokkal gyakoribb egy utolsó perces bekapott gól, esetleg ha igazán humoros a játék akkor kettő is. 

Tényleg itt a végjáték, minden pont számít, ezért hatalmas lépés ez a győzelem a bentmaradás irányába. Rég volt már ilyen, hogy az előttünk lévők közelebb kerültek az üldözőknél, egy esetleges B.L.Z elleni győzelem kis szerencsével a 4. helyre is rúghatna minket, persze ne szaladjunk ennyire előre. Kemény világ jön még. 

A meccs embere Boogaart lett, egyrészt mert nagyon jól játszott, másrészt talán értékeli a holland a szurkolók gesztusát, hogy azok után, hogy az utóbbi hetekben többet volt a lelátón, az öltőzőben idő előtt, előzetesben és a falusi fogdán, mint a gyepen, kitartanak mellette és kedvelik a játékát. 

Egyre kevesebb a hátralévő forduló, jelenleg úgy néz ki, hogy az előttünk álló mezőny távolodik tőlünk, a mögöttünk sorakozó viharfellegek pedig sűrűsödnek. Jelenleg 23 pontunk van a 6. helyen, mögöttünk következik a Tristram és a Cingár 22-vel, aztán az Udvardi Békások és a Boszika 20-20 ponttal meccsen belül, utóbbi már a 10. helyen. 

Az aktuális ellenfelünk a CFC 1095 HU csapata volt, aki az előző körben még Chelsea 1095 HU néven futott, viszont a készítők állítólag elkezdték írtani azokat a csapatokat, akik valódi sztárcsapatok nevét haszálták, így londoni társainknak váltani kellett némileg. Nevet változtattak, azt a kellemes szokásukat viszont nem változtatták meg, hogy minket megvernek. Szorosabb meccs jött össze, mint a hazai meccsünk volt, de pontszerzésre nem sok esélyünk volt sajnos. 

Az első féldiő körülbelül szorosnak volt mondható, hamar hátrányba kerültünk aztán masszív mezőnyjáték, a játékrész végén kaptunk még egy gólt. Ez eddig körülbelül megegyezik az előző forduló menetrendjével, sőt még az is, hogy a második félidő kezdetén bekaptuk a harmadikat is. 

Az viszont hiú ábránd volt, persze senki se hitte el, hogy ilyen forgatókönyv kétszer egymás után bejön. Mármint, hogy háromgólos hátrányból még hozzászólhatunk a pontok elosztásához. Belko a szezon második felére valamelyest elkapta a fonalat, ezzel párhuzamosan Asperilla már hosszú idő óta gólképtelen, pedig hosszú ideig a gollólövőlista élmezőnyében szerepelt.  Itt jött volna az a rész, amikor elindulunk vissza a mérkőzésbe, a CFC azonban nagyon hamar, pár perccel a gólunk után megszerezte a negyediket, innentől kezdve pedig nem nagyon maradt remény. Floyd Gilmore még megszerezte első gólját a csapatunkban, ez mindenképpen említésre méltó, beállítva a 4-2-es végeredményt, de összességében elég kiábrándító volt a helyzet. A mérkőzés ereményére és képére is vetítve az a konklúzió, hogy a CFC jobb volt, kétszer is, és ennek eredménye a számunkra kereken nulla pont az egymás elleni mérkőzéseken. 

A másodosztályból hozott lendület, és az a 9 pont, amit az első három meccsen szereztünk tart minket ott, ahol jelenleg vagyunk, a győzelmek egyre esetlegesebbek, a legutóbbi UTE elleni siker is leginkább csodaországban született meg. Komoly értekezések és fontolgatások következnek, hogy a szezon hajrára milyen felállással, taktikával és mentalitással álljunk ki, mert nagyon sokat tettünk azért, hogy meglegyen a bentmaradás, de a munka még nincs befejezve, és egyre inkább nyilvánvaló, hogy nem is csak rajtunk múlik. A csapat fennállása óta ennyire nem éreztük még, hogy nincs a kezünkben a sorsunk. 

Persze ez nem igaz, nyerni kell, sokszor, ennyire egyszerű. 

A meccs emberének a szurkolóink Dillon Phil Dunphyt szavazták meg, egyrészt remek mezőnymunkája miatt, másrészt azért, mert neki is közeleg a szerződésének lejárta, és nagy valószinűséggel a fiatalok erősödése végett nem kerül meghosszabításra. 

Evangéliummal kezdenénk a cikket,>>>spoiler alert<<<, a Húsos SC történetének egyik újabb nagy skalpját szedtük össze, hazai pályán sikerült elporolni az egyik legnagyobb múltú magyar csapatot, az UTE FC-t. Hogy mi kellett ehhez? A csapat hihetetlen elhivatottsága, a játékosok küzdenitudása, az új játékos hibátlan beilleszkedése, és az az univerzumok közötti féregjáratgenerátor, ami a meccsek szimulálását végzi. A tabella, és az egymás össze-vissza verésén alapuló prófécia alapján nem lett volna egyébként hatalmas meglepetés, ha otthon tartjuk a három pontot, a körülmények ismeretében azonban felettébb az. Kissé emlékeztetett a mérkőzés azokra az időkre, amikor a II.osztály egyik sorsdöntő rangadóján a Jázminusz csapata ellen 0-4-es hátrányból álltunk fel. Nem a sírból, az az alatti felfedetlen ércbányából. 

A lényeg röviden, hogy a Retlek Borzomot üldöző vendég újpesti alakulat a papírforma szerint kezdte a meccset. Fatmagül Gökçek várható, ám mégis hirtelen távozása után a helyére érkezett Hemming kezdett a posztján. A svédünk, mire labdába érhetett volna már hátrányban voltunk a Vágóhídon, sikeresen összehoztunk egy büntetőt a kezdés után, a 10. percre pedig már 2-0-ás előnyben voltak a vendégek. Számítottunk a kemény kihívásra, arra is, hogy hátrányba kerülünk, és azt is tudtuk, hogy a féldiőben ez nem feltétlen baj. Feltéve, ha a csapatpszihológus még nem itta le magát a csontkukacok alatti földkéregbe, a második félidő kezdetén megint várhattuk a csodát. A csoda az UTE harmadik gólja formájában érkezett, így már csak a legrészegebb, vagy a legszociopatább hazai szurkolók hihettek a győzelemben. A stadionunkban amúgy nem jellemző, csendes hangulat uralkodott, sokan el is indultak inkább a sarki vimpishez megvacsorázni, mielőtt hazamennek kannásbort vedelni. A jegyeladásból ismert durván 101,000 nézőből mindössze körülbelük 50-60 ezer láthatta azt ami ez után történik. 

Hemming mintha csak bizonyítaná akarná azt, hogy megérte azt a horror összeget, amiért Gökçek helyére hoztuk, szerzette magának egy labdát és közvetlenül az Újpest harmadik gólja után szépített. Ez még persze kevés volt az üdvözüléshez, Dunphy harciassága és remek gólpassza Szkülla Alexopoulos irányába viszont már kimondottan reményekkel kecsegtetett, amikor 2-3-mat mutatott az eredményjelzőtábla. 

Hosszasan pergett az óra ennél az állásnál, de itt már érezhető volt, hogy fölényben lehetünk, főleg mentálisan. És miután maradt ki vendég helyzet is bőven, egy labdaszerzést követően Hemming konkrétan hülyét csinált a lila védelemből egy megszerezte az egyenlítő gólt. A lelátó persze nem telt vissza teljesen, de jónéhány a körkényen garázdálkodó,  üvegeket hajigáló, és petárdázó derék szurkoló megpróbált visszajutni a stadionba, kezükben az eredmények alkalmazást szorongatva az okostelefonon, artikulálatlan hangnemben az újpesti kisebbségi állampolgárokat arra szólítva fel, hogy közösüljenek a szülő édesanyjukkal. A gondos szervezők persze válogatás nélkül vissza is engedték őket. Gyalázatos viselkedés volt ez a részükről, legyen a büntetésük az, hogy mire visszamásztak a lelátókra, nem láthatták azt a csaknem félpályás eresztést, amit Kobra Belko eresztett el, és akadt be a vendég hálóba. Boogaart eltiltása okán Belko továbbra is a középpályán kapott helyet annak ellenére, hogy visszaálltunk a 3 támadós felállásra, alighanem a mestert dícséri, mert amióta a magyar vitéz egy sorral hátrébbről támadja a kaput, szemüveg nélkül is kiválóan látja azt, és rendszeresen gólt is szerez. Vezetünk! 

0-3-ről 4-3-mas vezetés, és már csak pár perc! A generátor alapján nyilván szopó, most azonban nem jött be szerencsére, néhány UTE roham elől sikerült kitérni, és a hosszabbításban Hemming újabb remek megmozdulással tette emlékezetessé bemutatkozását. Az ítéletvégrehajtó végül nem ő, hanem Belko volt, egy tizenegyest hozott össze, az értékesítés pedig sikeres volt, így 5-3, és már nem volt az az Isten, az a játékmotor és a mocskoséletű boszorkány, aki elvegye a három pontot. 

A következmény: az UTE elől megint meglógott a Borz, bár nagyon éles a bajnoki csata. illevte, hogy mi is stabilan tartjuk az utolsó bentmaradó 6. pozíciót. A stabil itt barokkos túlzás, mert rettentő szoros mögöttünk a pálya, a CingárFC konkrétan meccsen belül van. 

Összesen 45 bajnoki gólt szerzett a Húsos SC színeiben török támadó, az első osztályban is 8 alkalommal volt eredményes. A másodosztályban töltött két szezon alkalmával házi gólkirály volt. 9,6-os erőssége miatt lemaradt a fiatalító szérumokról, nem volt értelme többet fektetni a játékába, leginkább amiatt, mert a következő szezonra már a gyengülésnek induló 32-éves korosztályt erősítette volna. Kegyetlen döntést hozott a vezetőség, de nem láttak más megoldást. 

Jó szívvel fogunk emlékezni rá, reméljük jó helyre kerül a levezető szezonokra és köszönünk neki mindent! Nekünk viszont muszáj volt továbblépnünk, hajszálón csüng a bentmaradásunk. Kobra Belko pozíciója még mindig nem egyértelmű, a középpályán gólerősebbnek tűnik, fiatal neveltjeink egyre inkább bevethető állapotban lesznek. Erősítésnek szánt igazolás is érkezett Fatmagül pótlására, egy gólerős norvégról épp hogy lecsúszva a svéd Brynjulf Hemming érkezett 27 évesen 10,0 erősséggel a középpályára első körben, de sanszos, hogy a debütáló meccsén csatárként próbáljuk majd ki a skandináv vikinget. Keresztneve helyett rövidesen fog kapni egy vikinges becenevet is, mert a sajtó munkatársai nevében jelentem ki, hogy ezt a nevet többet nem vagyok hajlandó kibetűzni és leírni, mindenre nekem sincs időm. 

Akkor még nem volt biztos, bár pár hete már megjelent a sajtóban lehetséges távozása, hogy a Boszika elleni zakó alkalmával szerezte utolsó gólját a csapatunkban, ez látható az alábbi képen. Hajrá Fatmagül! 

Mi viccesebb annál, mint 5-4-re kikapni a sereghajtótól az első körben?
Ugyan ezt megtenni még egyszer, a második körben is. Tudni illik, vajákos ellenfeleink a 4. fordulóban amikor hozzánk érkeztek, 0 ponttal áltak a mezőny végén, és most is, amikor mi próbáltuk bevenni a Boszika tanyáját, szintén sereghajtók voltak. Hála nekünk, sikerült elmozdulni erről a pozícióról nekik, akkor is, és most is. Számukra rossz hír, hogy a bentmaradáshoz nem elég, ha minket vernek össze-vissza állandóan, nekünk pedig az a rossz hír, hogy hat pontot hagytunk egy nálunk papíron is gyengébb ellenfélnél, és mivel minket is komolyan veszélyeztet a kiesés szele, rettentő tömör a mezőny ezen része, így ezek a pontok nagyon fájhatnak még a végén. 

Őszintén szólva attól abszolút nem kapott senki pánikrohamot, hogy az első félidőben 2-0-ás vezetést szereztek a hazaiak, ronda átkokat szórtak ránk, amik természetesen célba is értek és nem éppen boldogan vonulhattunk az öltőzőbe. Viszont a nagyszámok törvénye eddig bizakodásra is adhatott okot, hiszen a félidei vezetés gyakorta a végén méretes zakóval párosul. Nem csak a mi esetünkben. 

A csapatpszihológus bár már hulla részeg volt a félidőre, tette a dolgát és a kezdőrúgás után a második félidőben kisvártatva jött is a szépítő gól, megint Dunphy révén. Vártuk is a folytatást, ám mire kezdük volna beleélni magunkat a helyzetbe, gyakorlatilag a középkezdésből sült el megint a boszorkák varázspálcája, visszaállítva a kétgólos különbséget. Érdekes módon ezen a főbenjáró átkok ellenünk olyan jól sikerülnek, hogy újabb perc elteltével megint kaparhattuk ki a hálóból a labdát, 1-4-es hátrányban pedig kezdhettünk azon gondolkozni, hogy valamit nagyon sürgősen ki kellene találni a Boszika harcmodora ellen.

Több megoldási javaslat is érkezett. Az újabb középkezdésből sikerült nem gólt kapni, első körben ez remek hír volt, ezek után pedig sikerült felállni, birtokolni a labdát és támadásba lendülni. Habib Ababheh, majd Fatmagül a 66. percre 4-3-ra visszahozott minket a játékba, a meccsek átlagos képe alapján itt még simán benne lett volna egy gyönyörű fordítás. A történelem, és annak periodikus ismétlődése újabb fejezete következett, ami egyben Van Bomm'l Boogaart megoldási javaslata volt. Megfigyeltük, hogy az emberhátrány általi mentális és fizikai nyomás időnként csodát művel a csapatokkal, a hollandnak nagy rutinja is van ebben, így nem tétlenkedett.

Néhány mérkőzéssel ezelőtt hasonló incidensbe keveredett, ezúttal is a futballra nyomokban sem emlékeztető megmozdulással gyakorlatilag leütötte az ellenfelét, érkezett is a várva várt azonnali piroslap. Egyébként lassan lehetne szólni neki, egyrészt hogy a Húsos Boxklub várja szeretettel esti foglalkozásaira és edzéseire, a szakértő szemtanúk hatalmas tehetségnek tartják a közelharcban; másrészt pedig arról, hogy jó lenne, ha szedné a gyógyszereit amit felírt neki az üzemorvosa, ugyanis kifejezetten kellemetlen, hogy rendszeresen emberhátrányba kerülünk azért, mert taxiórának nézi az ellenfél játékosait, és gyakorlatilag sorozatosan leüti őket. 

Ezen a ponton véget is ért a felzárkózás, újabb gólt kaptunk a hajrá kezdetén, amit ugyan Kaiser Reuschel még próbált korrigálni, és a végjátékban megint csak egyetlen gólt kellett volna találni, hogy legalább egy pontot szerezzünk a szerencsétlen boszorkányok ellen, ez azonban sajnos nem sikerült. A csapatunk legjobbja a pontozások alapján Habib Ababneh lett, megint góllal és remek védőmunkával járult hozzá a meccshez, az öt kapott gólhoz úgyszintén.